Az, hogy folyamatos ostrom alatt áll a Trump-elnökség, amióta a kívülálló mágnást januárban beiktatták fehér házi hivatalába, nem lehet kérdéses. A republikánus színekben államfővé választott ingatlanmogult a tavaly novemberi voksolásba való állítólagos orosz beavatkozás vizsgálatával, a zaklatási vádakkal egyaránt olyan nyomás alatt tartja a washingtoni politikai közeg, hogy az elemzők rendszeresen azt latolgatják, egyáltalán ki tudja-e tölteni mandátumát. Azt pedig egyre többen veszik biztosra, hogy egyciklusos elnök lesz. Donald Trump helyzete azonban nem feltétlenül olyan gyenge, mint azt sokan látni vélik: ha bukdácsolva is, a washingtoni hagyományoktól elütő keresetlen stílusával is, de állja a hullámverést, amit ezekben a napokban két „haditette” is alátámaszt.
Szerdán az évtizedek óta példátlan, átfogó adóreform végleges törvényhozási elfogadása az ostromlott elnök első igazán nagy belpolitikai győzelmét jelentette. A törvényt hajnalban a szenátus 51:48 arányban megszavazta, s csak azért volt szükség egy újabb képviselőházi szavazásra, mert néhány hibát ki kellett javítani, de az eredmény késő délután sem változott. A szenátusban – ahol egy minapi időközi választás csorbította a republikánusok szavazatfölényét – a voksok a pártbéli hovatartozás mentén oszlottak meg, igazolva, hogy ellentmondásos kérdésről van szó. De Trump számára a legfontosabb az, hogy támogatóinak bebizonyítsa, képes beváltani választási ígéreteinek egyik legfontosabbikát. A klasszikus republikánus értékeknek megfelelően radikális adócsökkentésről van szó: a társaságiadó-kulcs 35-ről 21 százalékra változik, amitől az amerikai gazdaság további felpörgetését várják. A támogatók logikája úgy szól, hogy a csomag az elkövetkező tíz évben nemcsak „a saját árát termeli ki”, hanem magasabb szintre is emeli az országot. Az ellenzők ezzel szemben azt állítják, hogy a középosztály, illetve a szegényebbek meg fogják sínyleni a változtatásokat, és elszalad az államadósság is. Ezt alátámasztandó a szenátusi szavazást a galérián tartózkodó látogatók egy csoportja hangos tiltakozással meg is zavarta. Mike Pence alelnöknek többször arra kellett kérnie a terembiztosokat, hogy állítsák helyre a rendet, a törvényhozás épülete előtt pedig a rendőrség ugrásra készen várt, ha az utcán is elfajulna a tiltakozás.
Míg az adóreform leginkább a szavazóbázis megtartására irányuló lépés, másik fontos húzásával Trump azt a washingtoni elitet próbálja magához édesgetni, amely a legkeményebben lépett fel ellene a kampányban és hatalmának első évében. A hétfőn ismertetett új nemzeti biztonsági stratégiáról van szó, mely az amerikai hatalmi fősodor aktuális kívánalmainak megfelelően Oroszországot és Kínát emeli ki az Egyesült Államok riválisaként. Megemlítenek olyan régi fenyegetéseket is, mint Észak-Korea, Irán és a szélsőséges iszlám, de az új dokumentum – immár Trump nevével fémjelezve – egyértelműen a hidegháborút idéző, hagyományos hatalmi rivalizálást nevezi meg az Egyesült Államok biztonságának legnagyobb problémaköreként. Még jobban aláhúzza ezt az elmozdulást, hogy visszalép a biztonság olyan „ezoterikus” értelmezésétől, ami elődje, Barack Obama idején még az éghajlatváltozást is beemelte ebbe az alapvető stratégiai dokumentumba.
