A Fehér Ház is megerősítette: Donald Trump szerdai beszédében el fogja ismerni Jeruzsálemet Izrael fővárosaként, és bejelenti a jelenleg Tel-Avivban működő amerikai nagykövetség Jeruzsálembe költöztetését. De miért olyan nagy dolog ez? És egyáltalán, ha a Knesszet (az izraeli parlament) és az izraeli állami intézmények legnagyobb része már amúgy is Jeruzsálemben van, miért nem ez az ország fővárosa?
Ami azt illeti, Donald Trump alapvetően nem mond semmi újat. Bill Clinton 1995-ben írta alá az úgynevezett Jerusalem Act nevű törvényt, amely egyrészt elismeri Jeruzsálemet Izrael fővárosaként, másrészt elrendeli az amerikai nagykövetség átköltöztetését, legkésőbb 1999. május 31-ig. Ez a határidő már régen letelt, eddig mégsem történt semmi. A törvény ugyanis tartalmaz egy kikötést, amely lehetővé teszi, hogy amennyiben az Egyesült Államok nemzetbiztonsági érdekei megkövetelik, a mindenkori elnök a lépést hat hónappal elhalaszthatja. Ezzel a lehetőséggel eddig minden elnök élt is.
Donald Trump elnöksége alatt először ugyancsak aláírta a halasztást, azonban hétfőn leketyegett a következő hat hónapos időszak, és a szignó még mindig hiányzik. Kiszivárgott hírek szerint egyébként az elnök megkésve bár, de ezúttal is megerősíti majd a késleltetést, viszont csak költségvetési megfontolásból.
Hogy miért olyan fontos ez? Mert a világon egyetlen másik ország sincs, amely elismerné Jeruzsálemet Izrael fővárosaként, így a nagykövetségek – a magyar is – Tel-Avivban vannak. Az ENSZ rendezési terve alapján ugyan a három vallás (a zsidó, a keresztény és az iszlám) számára is szent várost nemzetközi irányítás alá kellett volna vonni, ez azonban nem valósult meg. A függetlenségi háború lezárulásával (1949) Jeruzsálem megosztottá vált, a keleti felét Jordánia, a nyugatit Izrael uralta. David Ben Gurion akkori miniszterelnök döntésére Jeruzsálem lett az ország fővárosa (ezt egyébként akkor még nem mindenki támogatta, éppen mert nem akarták provokálni az Egyesült Államokat).
A megosztottság megmaradt az 1967-es, úgynevezett hatnapos háborúig, melynek során Izrael elfoglalta a keleti részeket is, és egyesítette a szent várost. Egészen 1980-ig néhány nagykövetség még működött Jeruzsálemben, ám ekkor Izrael hozott egy törvényt, amely szerint az egy és oszthatatlan Jeruzsálem Izrael fővárosa (tehát nem csak a nyugati rész).
Csakhogy ehhez a palesztinoknak is van egy-két szava. Jeruzsálem státuszának kérdése az egész békefolyamat egyik legkényesebb része. Az 1993-as békefolyamat értelmében Jeruzsálem sorsáról további tárgyalásokon kell dönteni. Ha a kétállami megoldás (egy önálló állam a palesztinoknak és egy másik a zsidóknak) létrejönne, akkor a jövőbeli önálló Palesztina fővárosa az arab többségű Kelet-Jeruzsálem lenne.
Állítólag Donald Trump beszédében nem fogja használni az egységes Jeruzsálem szót, és az elnök nem gondolja, hogy a döntése a kétállami megoldás végét jelentené. Ám lépése ennek ellenére üzenetértékű. Egy füst alatt:
A hírek hallatán az arab államok ugyanis máris egy emberként hördültek fel, és veszélyes következményekre figyelmeztettek. Szalman, Szaúd-Arábia királya szerint Jeruzsálem elismerése Izrael fővárosaként az egész muszlim világgal szembeni vérlázító provokáció lenne. Mahmúd Abbász palesztin elnök úgy vélte, hogy a lépés nem csak a békefolyamatot, de az egész térség, sőt az egész világ biztonságát és stabilitását veszélybe sodorná. II. Abdullah jordán király is próbálta lebeszélni Trumpot, mondván a döntés aláásná a békét. Az egyiptomi elnök, Abdul Fattah esz-Szíszi pedig találóan arra kérte az elnököt, hogy ne bonyolítsa még jobban a helyzetet a térségben.
Valójában azonban azon kívül, hogy „hivatalból tiltakoznak”, nem sok mindent tehetnek. Eddig egyedül Recep Tayyip Erdogan török elnök emlegetett konkrét lépéseket: hogy megszakítja a diplomáciai kapcsolatokat Izraellel. Ugyanakkor ez is furcsán venné ki magát, hiszen ha valakivel, akkor az Egyesült Államokkal kellene megszakítaniuk a kapcsolatokat, amire viszont nyilvánvalóan nem vállalkoznak.
Az igazi valós veszély a palesztinok felkelése, hogy erőszakba torkol tiltakozásuk, új lendületet kap a 2015-ben kezdődő, úgynevezett „kések intifádája”. Máris háromnapos tiltakozást, a „harag napját” hirdették meg, és készüljenek bármilyen keményen is az izraeli hatóságok, az indulatok könnyen elszabadulhatnak.
A másik járulékos következmény lehet, hogy Irán (és a radikális muszlimok) joggal vethetik a Donald Trumppal barátkozó arab országok szemére, hogy egy Izrael-barát elnökkel szűrik össze a levet. Hogy az iszlám világ politikáját és nagy reményeit Donald Trumppal szemben ez hogyan szabja majd át, az még a jövő kérdése, de most alighanem sokan csalódtak.
A döntés jelentős, de azért korántsem végzetes. A Fehér Ház már most arról beszélt, hogy a költöztetés nem hónapokat, de éveket fog igénybe venni, többek között azért, mert az Egyesült Államoknak nincs megfelelően biztosítható ingatlanja, ahova menni tudna, és persze az apparátus mozgatása sem egyszerű feladat. Ez azonban csak részben igaz: ha nagyon akarnák, a jelenlegi jeruzsálemi konzulátust – akár ideiglenesen – átalakíthatnák nagykövetségnek. Washington tehát óvatos, bár valójában a lépés jelképes üzenete fontos, nem a gyakorlati: közigazgatásilag vagy a vallási helyek felügyeletét illetően nem fog változni semmi.
Valószínűtlen az is, hogy hirtelen a nemzetközi közösség követné az Egyesült Államok példáját, és sorra költöznének át a külképviseletek Jeruzsálembe.
A Külgazdasági és Külügyminisztériumnál is érdeklődtünk, hogyan értékelik Donald Trump döntését, és tervezzük-e a nagykövetségünk áthelyezését, de egyelőre nem kaptunk választ.
Az általunk megkérdezett szakértő szerint, Donald Trump nagy vihart kavaró átköltöztetésének terve nem a térség jelenlegi viszonyaiból következik, hanem inkább a jelenlegi amerikai belpolitikai okokkal magyarázható.
Szalai Máté, a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója szerint elképzelhető, hogy Trump csak az orosz befolyásolási kísérletekkel kapcsolatos nyomozás számára kínos fejleményeiről próbálja meg elterelni a figyelmet. Mint ismert, Michael Flynn nyugalmazott tábornok, az amerikai elnök volt nemzetbiztonsági tanácsadója, múlt héten bűnösnek vallotta magát hamis tanúzás vádjában.
A térségi viszonyokba viszont Trump beígért lépése jelentősen belerondítana. Azzal ugyanis, ha a régió iszlám többségű államai közös platformra kerülnének – hiszen nem akarják, hogy a vitatott Jeruzsálemet ismerje el Washington Izrael fővárosának –, léket kaphatna az Izrael és Szaúd-Arábia közötti közeledési folyamat. Ráadásul Trump ezzel saját stratégiájával is szembemenne, hiszen az iszlám többségű államok közös nevezőre hozásával megnehezítené az Irán elszigetelését célzó amerikai törekvéseket.
Szalai Máté felhívta rá a figyelmünket, hogyha a Trump-adminisztráció el is ismeri Jeruzsálemet Izrael fővárosának, az ez után követező jogi procedúra hosszadalmas lesz, nagyjából három évet vehet igénybe. A szakértő ugyanakkor elképzelhetőnek tartja azt is, hogy az elnök végül megmarad a retorika szintjén, vagyis mond egy erős, Izrael-párti beszédet, majd néhány nap késéssel ugyan, de mégiscsak aláírja Jeruzsálem fővárosként történő elismerésének elodázását.
A jelenlegi helyzetben a muzulmán többségű államok nem sokat tehetnek Trump tervének megakadályozására. Szalai szerint Jordánia, Törökország és Szaúd-Arábia van abban a helyzetben, hogy valamennyit tenni tudjon az ügy érdekében, utóbbi például fegyvervásárlással ösztönözhetné Washingtont, illetve még azzal, hogy az állami olajtársaságot, az Aramcót a New York-i tőzsdére viszik.
