– Bulgária és Törökország viszonya nem volt mindig tökéletes, de a migrációs válság összehozta a feleket. Milyenek ma a bolgár–török kapcsolatok, és milyen területeken működik együtt a két ország?
– Nem akarok részletesen belemenni a múltba, a jelenlegi helyzetről viszont elmondható, hogy igazán remekül fejlődik a két ország viszonya, jószomszédinak is nevezhetnénk. A szakterületemen is jó a kapcsolat, elég sikeres határokon átívelő programot működtet a két ország az Európai Unió strukturális és befektetési alapjaiból származó összegekből. A határaink mentén fekvő régiók mindkét országban a legszegényebbek közé tartoznak, Törökországban egyenesen a legszegényebb. Uniós forrásból tudjuk fejleszteni a turizmust, az alapvető infrastruktúrát, ezáltal javítani a gazdasági és társadalmi helyzeten és a két ország közötti kapcsolaton egyaránt. A teherszállítási lehetőségek terén is jól állunk, összekapcsol minket a tízes számú páneurópai folyosó, miután az elmúlt hét évben megépítettünk két autópálya-szakaszt, a Trakiját és a Maricát. Ez jelentős mértékben megnövelte a forgalmat a két ország, valamint Európa és a Közel-Kelet között. 2000-ben naponta mintegy háromezer teherautó lépte át a bolgár–török határt, ma ez a szám öt-hatezerre rúg. Ez nemcsak Bulgária és Törökország, hanem a két régió között is jelentősen javította a kereskedelmi kapcsolatokat.
– És mi a helyzet a politikai kapcsolatokkal?
– A diplomáciai kapcsolatok is remekül alakultak Bojko Boriszov miniszterelnök, valamint a török kormányfő és elnök között. Ez hidat épít a két ország között, jót tesz a felek, valamint az Európai Unió és Törökország partnerségének egyaránt. A jó viszony nagyon hasznos a határok védelmében, valamint abban, hogy Törökország visszaveszi Bulgáriától és más, uniós külső határnak számító országtól az illegális bevándorlókat. Ennek révén tudtuk megállítani az Európába irányuló menekültáradatot. Az elmúlt három évben több tagállam, köztük az Orbán Viktor vezette Magyarország segítségével 120 millió eurót kaptunk az EU-tól a határvédelemre és a menekültprogramunkra, emellett állami forrásokat is fordítottunk ezekre, így minimálisra tudtuk csökkenteni a migrációt. Mindegy, hogy milyen kerítést építünk,
felhúzhattuk volna akár a berlini falat is, a törökök jószomszédi segítsége nélkül – jelenleg hárommillió menekültet látnak el – nem tudtuk volna megállítani a migrációt.
– A szerbiai Nis és Szófia között régóta épül egy, a balkáni közlekedési infrastruktúra szempontjából fontos autópálya-szakasz. A szerbek kiépítették a határig a rájuk eső részt, hogyan haladnak a bolgár munkálatok?
– Valóban, Szerbia január elsején megnyitotta az autópálya elkészült, Nis és a határnál fekvő Dimitrovgrad közötti szakaszát. Sajnos Bulgária még nem építette meg a hiányzó 30 kilométert, mert az elmúlt hét évben más szakaszokon zajlottak a munkálatok. Összesen 350 kilométer készült el az előző és jelenlegi Boriszov-kormány időszakában, köztük a már említett Trakija és Marica sztrádák. De elismerem, valóban nem tettünk eleget ahhoz, hogy összekössük Szerbiát Bulgáriával. Az elmúlt fél évben sok munkánk volt az építkezés előkészítésével, a múlt héten ki is írtuk a közbeszerzéseket, amelyekre remélhetőleg nem érkezik majd panasz vagy fellebbezés. Várakozásaink szerint két év és három hónap elteltével tudjuk megnyitni az autópályát, ezzel teljessé válhat a tízes számú páneurópai folyosó.
– Milyen további fontos infrastruktúra-fejlesztési projektek vannak, amelyekben részt vesz Bulgária?
– A nyugat-balkáni integráció szempontjából kulcsfontosságú a nyolcas számú páneurópai folyosó, ebből már csak a macedón határtól Szófiáig tartó szakasz hiányzik nálunk, a többi szakasszal már elkészültünk. De nem csupán autópályákat építünk, a vasúti hálózat terén is igyekszünk mindent megtenni. Tavaly decemberben egyeztettünk a Világbankkal különböző finanszírozási lehetőségekről, amelyek némelyike az Európai Beruházási Bankot is bevonná. Meg kell említenem, hogy Bulgária – akárcsak Magyarország – földrajzi elhelyezkedése miatt stratégiai fontosságú, hiszen tízből öt páneurópai folyosó halad át rajta. Ezek közül talán a négyes számú a legfontosabb, amely összeköti az északi tagállamokat a déliekkel – ebből is már csak egy szakasz hiányzik nálunk, amely gyorsforgalmi út lesz. A fentiek mellett szeretnénk építeni három hidat a Dunára a meglévő kettő mellé, ezekhez egy bolgár-román vállalkozás szerez majd befektetőket. A hidak segítenének a fejletlenebb Észak-Bulgária fellendítésében is. Az építkezések mellett akad még egy fontos leendő fejlesztés:
Bulgária egyelőre nem tette meg, de a következő három évben szeretné bevezetni a magyar elektronikus árukövetési rendszert.
Ennek révén könnyebben tudjuk majd ellenőrizni a folyamatokat és az áruforgalmat is. Bulgáriában jelentős az árucsempészet, ezzel a rendszerrel hatékonyan lehet majd fellépni az ilyen tevékenységekkel szemben.
– Említette, hogy fejletlenebb az északi régió. Az év elején arról szóltak a hírek, hogy három északnyugat-bulgáriai megye szeretne elszakadni az országtól, majd csatlakozni Romániához, mert ott hatékonyabb a korrupcióellenes küzdelem. Hallottam olyan magyarázatot is, hogy inkább az alacsony életszínvonal az oka annak, hogy a terület lakosai elégedetlenek. Mit gondol erről?
– Valóban, az északnyugati és az északi középső régió a leginkább elmaradott térség az egész Európai Unióban. A kezdeményezés politikai értelemben nevetséges, néhány civil szervezet hívta életre, de komolyra fordítva a szót, a kormánynak sokat kell még tennie e két régióban. Szükség lenne infrastrukturális fejlesztésekre, a demográfiai helyzet javítására, a gazdaság fellendítésére, beleértve az adókedvezményeket és a fiatalok helyben tartását. Ez ugyanis e két régió legégetőbb gondja: kevés a munkalehetőség, így a fiatalok délebbre költöznek.
