Majdnem 400 milliárd dollárt fordítottak az amerikaiak jótékonysági célra 2016-ban – derül ki a Giving USA felméréséből. Ez 2,7 százalékos emelkedést jelent az előző évhez képest. Így elmondható, hogy a szektor nagyobb arányban növekszik, mint az ország GDP-je, amely ugyanezen időszak alatt csupán 1,6 százalékkal emelkedett. A tanulmány szerint az elmúlt negyven év alatt most hatodszor fordult elő, hogy mind a kilenc nonprofit szektor adományai növekedtek: vallás, oktatás, szociális ellátás, alapítványok, közhasznú szervezetek, egészségügy, kultúra, nemzetközi ügyek, környezet- és állatvédelem.
A trend alighanem folytatódik, hiszen a jelenlegi amerikai elnök, Donald Trump nem éppen arról híres, hogy ezeket a területeket támogatná. Hogy csak néhány példát említsünk: a környezetvédelemmel kapcsolatos első lépése az volt, hogy bejelentette az Egyesült Államok kilépési szándékát a párizsi klímaegyezményből. Ami az egészségügyet illeti, fontos cél számára, hogy megszűnjön a szélesebb társadalmi rétegek számára is ellátást biztosító Obamacare. Azt pedig, hogy milyen becsmérlően beszél az Amerikában élő különböző kisebbségi csoportokról, még kevésbé kell bemutatni. Éppen ez magyarázhatja, hogy miért növekedett a civil szervezetek számára összegyűjtött adományok összege. Amir Pasic, az Indianai Egyetemen működő Lilly Family Jótékonysági Iskola dékánja hosszú évek óta vizsgálja ezt a szektort. A professzor elmondása szerint „a magánszemélyek által adott adományok nagyon fontos szerepet játszottak egy olyan évben, amikor az ország nehéz politikai csatározásokon ment keresztül, és a populizmus nagymértékben növekedett”.
A politikai bizonytalanságban az amerikaiak tehát nagyobb számban fordultak a civil szervezetekhez, bízván abban, hogy orvosolni tudják a társadalomban megjelenő gondokat. Cathy Curtis a San Franciscó-i Városfejlesztési Központ a Fenntartható Mezőgazdaságért (CUESA) nonprofit szervezet tanácsának tagja. Bár alapvetően a pénzügyi világban dolgozik, azért csatlakozott a CUESA-hez, mert hisz abban, hogy „szükség van egy olyan élelmiszer-ellátási rendszerre, amely környezetbarát, humánus, gazdaságilag fenntartható és szociálisan igazságos”. A szervezet segíti például a kis családi termelők munkáját a nagy multinacionális cégekkel szemben, gyermekeket oktat a helyes táplálkozásra, odafigyel az egyenlőségre, legyen szó nemi vagy származási identitásról. Cathy szerint „meg kell teremteni a lehetőséget, hogy egy tiszta levegőjű és vizű helyen éljünk, hogy egészségesen előállított, finom ételeket együnk, hogy segítsük a magánvállalkozókat, hogy az embereknek ugyanazokat az esélyeket adjuk meg, legyenek bárkik, jöjjenek bárhonnan”. Szerinte az ország most ketté van szakadva. Trump követőit – és főleg az elnököt magát – nem érdekli a környezet, a szociális egyenlőség vagy a sokszínűség, csak azon vállalatok növekedése, amelyekben érdekeltek. – Ez ijesztő időszak, amelyet nem lehet megoldani, ha nem jön létre drámai változás a politikai hatalomban. Addig pedig – zárja gondolatait Cathy – a CUESA-hoz hasonló szervezetek működése létfontosságú, bár félő, hogy tönkreteszik az eddig elért eredményeket.
Nemcsak társadalmi, de gazdasági tényezők is hozzájárulnak a civil szervezetek erősödéséhez a tengerentúlon. Megfigyelhető: amikor a tőzsde jobb állapotban van, az adományok is lendületesebben gyűlnek. Például 2016-ban a New York-i Értéktőzsde S&P 500 részvényindexe nem várt, 9,5 százalékos növekedést produkált a sikertelen 2015-höz képest. A Giving USA kutatói kimutatták, hogy ezen mutató teljesítménye az elmúlt évek során nemegyszer egy irányba mozdult el az adományok mértékével. Ugyanakkor nemcsak a piac hat a civil szervezetek fejlődésére, de azok ma már olyan jelentős szerepet töltenek be, hogy a kutatók szerint az ipari fejlődés új korszakát vetítik elő. Az első a 20-as évek óriás vállalatainak kialakulása volt, ezt követte az 50-es években a menedzsment megerősödése, a 80-as években viszont a hangsúly áthelyeződött a csapatmunkára. Ma a profit mellett a vállalatok számára legalább olyan fontos a társadalomra gyakorolt hatás. Ezt mutatja be egy az Egyesült Államok északi partjáról érkező példa is. A Collette utazási iroda elnöke, Dan Sullivan Jr. egy perui útja során jött rá, milyen fontos a nehéz helyzetben lévő embertársak segítése. Peruban véletlenül egy helyi iskolában találta magát turistacsoportjával, és elképesztette őt a szegénység, amit ott látott. Nemcsak a saját, de a több mint százéves vállalat életében is nagy változás következett be ekkor. Sullivan létrehozott egy alapítványt, amely világszerte segíti a nehéz körülmények között elő gyermekeket. Emellett a cég több mint 650 munkatársa havonta négy óra fizetett szabadságot kap, hogy önkéntes munkában vegyen részt.
