Még mindig nem lett egyszerűbb Martin Schulz helyzete a német nagykoalíciós tárgyalások során. Bár pártja többségi támogatását már sikerült megszereznie a folytatáshoz, politikai hitelét nem jó irányba mozdította a nehezen meghozott döntés. A nyomás egyre nagyobb, hiszen Európa vezető hatalmát lassan már negyedik hónapja ügyvezető kormány irányítja. Ha sikerül kidolgozni egy koalíciós szerződést, a szociáldemokraták (SPD) a tagság voksai alapján döntenek arról, hogy ismét szövetségre lépnek-e Angela Merkelékkel. Ez pedig, úgy tűnik, már csak a Jusoson, az SPD ifjúsági szervezetén múlik.
A Jusos hetek óta küzd a nagykoalíció ellen – a végső szavazásig annyi új tagot akarnak felvenni, ahányat csak lehet, hogy minél több voksot tudjanak leadni a szövetség ellen. Azt, hogy ez a stratégia mennyire lesz hatékony, egyelőre nem lehet tudni, annyi azonban bizonyos, hogy az SPD a bonni pártkongresszus után egyre több új párttagot regisztrált. Az észak-rajna–vesztfáliai szociáldemokraták kedd reggel már 520 párfelvételi kérelmet kaptak online, amely mellett a visszalépők száma szinte elenyésző. (Csak érzékeltetésképpen: 2017-ben összesen 8000 bejegyzés volt, ez már évek óta a legmagasabb érték.) De más területeken, például Bajorországban és Berlinben is megugrott a csatlakozók száma, előbbiben száz, utóbbiban hetven új kérelem érkezett csupán kedd délelőtt.
A bonni tárgyalásokon – ahol 56,4 százalék állt a koalíció mellett, amely nagyjából 440 ezer főt jelent az SPD részéről – Schulz azzal érvelt, hogy előző nap Emmanuel Macron francia államfővel beszélt telefonon a szövetség jelentőségéről. A pártelnök ezzel azt próbálta hangsúlyozni, hogy Európa (és a világ) jövőjének szempontjából is lényeges, hogy Németországnak cselekvőképes kormánya legyen, hogy közösen küzdjék le a nemzetközi válságokat. Ám Macron említésével nem mindenkit győzött meg, sokan gyengének nevezték Schulzot, amiért egy sikeres európai politikus neve mögé húzódik saját érvek helyett.
A két párt közötti legkényesebb kérdések a menekült-, a szociál- és a munkapolitika, amelyekben a tárgyalások során egymásnak élesen ellentmondó eredményeket kell felmutatniuk szavazóbázisuknak. Az előbbivel kapcsolatban Schulz hangsúlyozta, hogy a koalíciós egyeztetések folyamán igyekszik mindent megtenni a menekült családok egyesítésének megkönnyítéséért. Az utóbbiak ügyében pedig kiemelte, hogy a cél az európai minimálbér bevezetése, és az, hogy megoldást találjanak a fiatalkori munkanélküliség problémájára.
Ilyen hosszan húzódó tárgyalási időszak mindenesetre még soha nem volt Németországban a választások után, és a választópolgárok érthető módon egyre türelmetlenebbek. – Az emberek belefáradtak a várakozásba, és minden egyes nap új kormány nélkül éppenséggel nem növeli a pártokba és a demokráciába vetett bizalmat – mondta a kereszténydemokraták (CDU) parlamenti frakcióvezetője, Volker Kauder. A CSU főtitkára, Andreas Schuer pedig azt hangsúlyozta, hogy a Bundestag-választás után több mint száz nappal maximálisan jogos igény az emberek részéről, hogy a pártok végre megállapodjanak. Ám az eddigi tempó alapján az új német szövetségi kormány várhatóan csak húsvét körül alakulhat meg.
