A merkeli menekültpolitika egyik legélesebb hangú kritikusa a kezdetektől Orbán Viktor mellett az akkori osztrák külügyminiszter, Sebastian Kurz volt. A fiatal politikus tavaly december óta kancellár. Ezek után sokan várták Bécs közeledését a visegrádi államokhoz, ezzel szemben Kurz első külföldi útja Brüsszelbe, Jean-Claude Juncker bizottsági elnökhöz vezetett. Így akarta jelezni: országa és kormánya teljességgel elkötelezett az európai egység mellett. Hasonló célt szolgált hét elejei látogatása Párizsban. Az is jelzésértékű, hogy külügyminiszterének első látogatása alkalmával ugyan egy visegrádi állam fővárosába tartott, de nem Budapestre vagy Varsóba, hanem Pozsonyba, amelynek kormánya eleve barátibb hangon szólal meg Brüsszellel szemben.
A legnagyobb várakozás Sebastian Kurz szerdai berlini útját kísérte. Angela Merkel ugyanabba a pártcsaládba tartozik, mint Kurz, de a két politikus között a menekültválság óta hűvös volt a viszony. Kurz mostani berlini útján egyrészt kereste a párbeszédet Berlinnel, mert jól tudja – amint a konzervatív Wiener Zeitung bécsi napilap szerdai vezércikkel figyelmeztette is –, hogy Ausztria gazdasági és politikai értelemben is a német „nagy testvértől” jobban függ, mint a kelet-európaiaktól. Másrészt Kurz Berlinben Merkel mellett ügyesen és elegánsan veheti át azt a szerepet, amit eddig Orbán Viktor vitt az európai politikában. Eddig Orbán számított Európában Merkel ellenpontjának, Orbán azonban nem tudott felnőni oda, hogy Junckerrel, Merkellel és Macronnal azonos szemmagasságban jelenhessen meg. Orbán Münchenben egy tartományi kormánynál, és nem Berlinben díszvendég – bár ott egy üzleti fórumon adott elő nemrég, és Kurzhoz is ellátogat január végén.
Sebastian Kurznak azonban nem kell semmiféle előítélettel megküzdenie. Ausztria diplomáciai befolyása nagyobb, mint Magyarországé. Kurz elegáns modora pedig megnyerőbbnek hat, noha sokszor ugyanazt mondja, mint Orbán: kevesebb menekültet, kevesebb Európai Uniót. Kurz a konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitungban (FAZ) szerdán ennek megfelelően ki is jelentette: csak a határvédelem és a biztonságpolitika terén támogatja a macroni mélyebb integrációt, amúgy „a tagállamok sokszínűségét meg kell őrizni”.
Angela Merkellel találkozva sem tett másképp. A német kancellárt épp azért dicsérte meg, mert felhagyott 2015-ös humanista bevándorláspolitikájával. Ma már Merkel is korlátozná a menekültek számát. Igaz, a probléma súlya is csökkent. A 2015-ös év után tavaly és tavalyelőtt is csak alig több mint kétszázezer menekült érkezett Németországba.
Míg a magyar kormány azt mondja, hogy a magyar–szerb határon emelt kerítés állította meg a menekülthullámot, Kurz többször is cáfolta ezt. Az osztrák kancellár úgy gondolja ugyanis, sokkal inkább az ő nyugat-balkáni tárgyalásai hoztak sikert. Macedónia Kurz kérésére zárta le ugyanis a határát Görögország felé, a gondolatmenet szerint az északabbra lévő magyar–szerb határ zárása így már nem sokat jelentett.
Kurz Párizs után most láthatóan Berlinben is sikeresen lobbizott az európai külső határvédelem erősítése mellett. Ennek révén könnyen háttérbe szoríthatja a magyar miniszterelnököt, akinek egyelőre nem sikerült többségi véleménnyé formálnia a – legalábbis a hazai propaganda szerint – zéró toleranciáról szóló menekültpolitikát. Kurz viszont nemcsak kritizálni tud, mint Orbán Budapestről, hanem sikeresen befolyásolja a politikát akár Berlinben, akár a Nyugat-Balkánon. Emellett Kurz Párizsban és Berlinben is megígérte, hogy Bécs nem Kelet-Európa (azaz nem a visegrádi négyek mellett kötelezi el magát), hanem történelmi és földrajzi helyzetéből adódóan a dühös keletiek és a sokszor értetlen nyugatiak között próbál majd közvetíteni. A menekültkvóta kapcsán például a FAZ-ban egyértelműen meg is üzente Budapestnek és Varsónak, hogy a döntést „alapvetően el kell fogadni”. Azaz azokat a menekülteket, akiknek a szétosztásáról a bizottság már döntött, Kurz szerint is át kell vennie Magyarországnak. További menekültkvótákat azonban nem támogatna.
