Sok összeg elhangzott már a brexittárgyalások során Nagy-Britannia uniós lelépési pénzével kapcsolatban, ezek mindegyike a tízmilliárdos nagyságrendben mozgott euróban, illetve fontban. Az emberek többsége el sem tudja képzelni, állami költségvetési szinten mennyi mindenre elég ez, így a britek „bánatpénze” könnyen válhatott olcsó politikai eszközzé a szigetországban. Legtöbbször – az itthoni lélegeztetőgépek példájára – a brit egészségügyi rendszer kiadásaival hasonlítják össze. Az, hogy a britek mikor és ténylegesen mennyit fizetnek be az uniós kasszába, még a jövő zenéje, ám vannak olyan feladatok, amelyekre most kell a pénz.
Egyebek között ezért is kerültek terítékre anyagi természetű kérdések Emmanuel Macron francia elnök és Theresa May brit kormányfő csütörtöki tárgyalásán. A biztonság pénzbe kerül, és ezt most May érezheti jobban a bőrén, mert a francia politikusnak sikerült 44,5 millió fontnyi extra támogatást kérnie a Calais térségében tovább épülő biztonsági falhoz és egy kamerarendszer telepítéséhez. A remények szerint a kikötőváros térségébe folyamatosan érkező migránsokat így idővel sokkal kulturáltabb módon lehet regisztrálni, továbbküldeni az Egyesült Királyságba, visszafordítani, vagy egy francia menekültbefogadó állomáson elszállásolni. Vagyis egy nagy nyugat-európai menekültügyi hotspot megépülésének lehetünk tanúi.
A mintegy öt méter magas fal első szakasza a Csalagút bejáratának közelében épült meg az odavezető autópálya mentén, ahol a migránsok előszeretettel kapaszkodtak fel a feltorlódó kamionokra. A fal most a tervek szerint tovább épül kelet felé, egészen Dunkerque-ig. A 2015-ös migránshullám óta komoly biztonsági és társadalmi problémákat vet fel az érkezők elhelyezése, a francia ellenzék eddig azzal érvelt, hogy fel kellene mondani a Le Touquet-i megállapodást, megnyitni a határt, hogy mehessen mindenki, amerre lát.
Ám az egyezmény meghosszabbítása és feltőkésítése azt jelenti, hogy Nagy-Britannia továbbra is külföldön járulhat hozzá saját határai védelméhez. Ez persze kicsiben mutatja meg azt, hogy a szigetország a brexit tervezett dátuma, 2019. március 29-e után is sok mindenben a kontinensre lesz utalva. A dél-angliai Sandhursti Királyi Katonai Akadémián megrendezett angol–francia csúcstalálkozón – mint azt azért sejteni lehetett – mindezek értelmében eldőlt, hogy egyik fél sem szeretné átírni, eltörölni a Le Touquet-i egyezményt, amely arról szól, hogy a brit sziget határőrizetét francia felségterületen brit határőrizeti szervek láthassák el. Calais-nál jelenleg 1130 francia és brit rendőr teljesít szolgálatot.
A sandhursti találkozót Macron egyértelmű sikerként könyvelheti el. Egyrészt a franciák előtt megmutathatja, hogy hogyan kell pénzt kisajtolni az EU-ból távozó britekből, másrészt az erős kezű, a belbiztonságra különösen ügyelő vezetőként mutatkozhat meg. Az extra anyagi támogatás megszerzése egyben gesztus a gazdasági átlag alatt teljesítő, sok szociális problémával küszködő észak-francia megyéknek. A találkozót más gesztusok is kísérték. A bejelentés szerint a Franciaországban őrzött, felbecsülhetetlen történelmi ereklye, a bayeux-i falikárpit 950 évvel készítése után, a történelem során először kerülhet Angliába. A közel hetven méter hosszú faliszőnyeg Anglia 1066-os, normannok általi elfoglalását és a hastingsi csatát mutatja be.
