Alighanem Marine Le Pennek lesz a legnehezebb felrázni a híveit. A Nemzeti Front aktuális jelöltje tavaly ugyan története során másodszor is bejutott az elnökválasztás „döntőjébe”, a mérsékelt erők összefogása ismét csak esélytelenné tette a győzelemre. A francia radikálisok példáján azonban jól látszik, hogy a fejlődésre e pártoknak akkor lehet esélyük, ha koalícióképes alternatívát mutatnak. Merthogy reálisan a Nemzeti Front vagy a holland Szabadságpárt önállóan a jövőben sem fog abszolút többséget elérni.
A térnyerést viszont elősegítheti, ha a fősodorhoz tartozó baloldali pártok Európában továbbra sem térnek magukhoz. A 2010-es években ugyanis e képződmények recsegtek-ropogtak, gyakorlatilag minden jelentős választást elveszítettek, a radikális jobboldali pártok pedig meg tudtak szólítani sok egykori baloldali szavazót. „A mérsékelt baloldali politikai erő nem volt képes egyértelmű választ adni olyan modern kori kihívásokra, mint a tömeges migráció vagy a multikulturalizmus” – mondta Tóth Csaba.
Általánosságban is látszik ugyanakkor, a radikálisoknak kulcsfontosságú, hogy elhitessék a választóikkal, valóban kormányképesek. Ehhez azonban, úgy néz ki, nem lehet megkerülni, hogy egyúttal az igényeiket lejjebb adva hajlandók legyenek tárgyalásba kezdeni más pártokkal. Ha viszont a többi párt ellenáll, azzal jelentősen megnehezíti a radikális jobboldal dolgát.
