Márciusban parlamenti választásokat tartanak Olaszországban. Míg a legutóbbi, 2013-as megméretésen a kormányzó baloldali Demokrata Párt (PD) egyedül gyűjtött be 292 mandátumot, az Ixé január 4-én, két hónappal a választások előtt publikált legújabb közvélemény-kutatása szerint ma egyik párt sem tudná ezt az eredményt önmagában elérni. Ezáltal a parlamentben a három fő politikai erő 292 mandátummal egy jobboldali koalíció, 167-tel a populista Ötcsillag Mozgalom (M5S) és 138-cal a PD lennének. Ezek után nem is csoda, hogy egy másik felmérés, az SWG által készített szerint az olaszok leginkább attól tartanak, hogy nem lesz kormányt alapítani képes párt. Ez a megkérdezettek majdnem kétharmada szerint negatívan hatna az ország gazdaságára, és nemzetközi spekulációs támadásoknak tenné ki.
A jelenleg kormányzó PD és a baloldal romokban hever. Majdnem minden hónapban alakul egy kis párt, amely rendszerint bejelenti, hogy nem fog a többi párttal együttműködni, de leginkább Matteo Renzivel nem. Bár a párt legutóbbi belső szavazásán, májusban több mint 70 százalékkal újra megszavazták elnöknek a volt kormányfőt, az nem képes egyben tartani sem a baloldalt, de még a saját pártját sem. Nagy gondot jelent, hogy a 2016 decemberében elbukott reformtervezet után csak apró lépéseket tudott tenni a baloldali kormány, így annak általános megítélése langyos, nem hozza lázba a választókat. Ami viszont felkelti az indulatokat, az egyes olasz bankok csődközeli állapota. Ez jelenti Renzi számára is az egyik legnagyobb gondot, ugyanis egyik volt minisztere és híve, Maria Elena Boschi feltételezések szerint maga is személyesen érintett az Etruria bank botrányában.
Beppe Grillo komikus és pártja, az Ötcsillag Mozgalom (M5S) úgy indult az előző választásokon, mint valós alternatíva az olasz kétpólusú politikában. Az elmúlt években viszont bebizonyították, hogy inkább populista eszmefuttatásokban erősek (egy blogra alapszik az egész mozgalom), mintsem fontos kérdések kezelésében. Erről tanúskodik, hogy bár meglepő módon 2016-ban megszereztek két fontos helyi vezetést, Virginia Raggi Róma, Chiara Appendino Torino polgármesterségét, azóta annyi botrány és probléma vette körül ezeket a városokat, hogy a legutóbbi szicíliai választásokon már nem kértek a párt vezetéséből a helyi lakosok. Grillo egyre nehezebben tudja befolyása alatt tartani a pártot, nemrég kezdeményezte, hogy saját írásait elkülöníthesse annak hivatalos blogjától. Erősödnek viszont a fiatalok. A 31 éves Luigi Di Maio lesz a párt kormányfőjelöltje. A fiatal politikus pár napja új etikai kódexet vezetett be, amelyben többek között azt is meghatározták, miként lehet jelöltnek lenni a választásokon. Eszerint aki ez év január 1-jén betöltötte a 40 évet, csak szenátornak jelentkezhet.
A Tecnè felmérése szerint azonban míg 2012-ben a szavazók több mint fele fiatal kormányfőt preferált, mára a megkérdezettek 57 százaléka egy tapasztalt vezetőt látna szívesen az ország élén. Így Luigi Di Maio kevesebb eséllyel indul, mint a jó öreg Berlusconi. A felmérésből azonban az is kiderül, hogy majdnem annyian szeretnének egy külső szakértőt (40 százalék), mint egy tapasztalt politikust (42 százalék) a kormányfői székben. Ez arról tanúskodik, hogy az olaszok egyre inkább eltávolodnak a politikától, és annak hagyományos főszereplőitől, szakemberektől várják a megoldást. Berlusconinak sem lenne ez jelenleg ellenére. Egyrészt korrupciós pere miatt egyelőre nem indulhat, másrészt, bár koalícióra akar lépni a szélsőjobboldali Legával, azért annak vezetőjét, Matteo Salvinit nem szívesen látná a kormány élén. Az ő jelöltjei között találjuk Leonardo Gallitellit, az olasz csendőrség főparancsnokát, Sergio Marchionne üzletembert, aki a CNH-t, a Fiat Chryslert, a Ferrarit és a Maseratit igazgatja, de szóba került Mario Draghi is, az Európai Központi Bank elnöke. Ha megnézzük, mind lehetséges, „szögről bármikor leakasztható” jelölt.
Közben múlt vasárnap végre összeült Berlusconi hírhedt arcorei villájában a volt kormányfő és a két fő koalíciós, jobbra húzó partnere, Matteo Salvini (Lega) és Giorgia Meloni (Olaszország fivérei). A hivatalos megállapodás szerint a jobboldali együttműködés fő programpontjai hozzák populista formájukat: a nyugdíjrendszer átszervezése, egykulcsos adórendszer bevezetése, ugyanakkor az ezer eurónál kevesebbet keresők adó-visszatérítést kapnának, a migrációs politika szigorítása, az igazságszolgáltatás reformja és EU-val való kapcsolat átgondolása.
