A Tecnè felmérése szerint azonban míg 2012-ben a szavazók több mint fele fiatal kormányfőt preferált, mára a megkérdezettek 57 százaléka egy tapasztalt vezetőt látna szívesen az ország élén. Így Luigi Di Maio kevesebb eséllyel indul, mint a jó öreg Berlusconi. A felmérésből azonban az is kiderül, hogy majdnem annyian szeretnének egy külső szakértőt (40 százalék), mint egy tapasztalt politikust (42 százalék) a kormányfői székben. Ez arról tanúskodik, hogy az olaszok egyre inkább eltávolodnak a politikától, és annak hagyományos főszereplőitől, szakemberektől várják a megoldást. Berlusconinak sem lenne ez jelenleg ellenére. Egyrészt korrupciós pere miatt egyelőre nem indulhat, másrészt, bár koalícióra akar lépni a szélsőjobboldali Legával, azért annak vezetőjét, Matteo Salvinit nem szívesen látná a kormány élén. Az ő jelöltjei között találjuk Leonardo Gallitellit, az olasz csendőrség főparancsnokát, Sergio Marchionne üzletembert, aki a CNH-t, a Fiat Chryslert, a Ferrarit és a Maseratit igazgatja, de szóba került Mario Draghi is, az Európai Központi Bank elnöke. Ha megnézzük, mind lehetséges, „szögről bármikor leakasztható” jelölt.
Közben múlt vasárnap végre összeült Berlusconi hírhedt arcorei villájában a volt kormányfő és a két fő koalíciós, jobbra húzó partnere, Matteo Salvini (Lega) és Giorgia Meloni (Olaszország fivérei). A hivatalos megállapodás szerint a jobboldali együttműködés fő programpontjai hozzák populista formájukat: a nyugdíjrendszer átszervezése, egykulcsos adórendszer bevezetése, ugyanakkor az ezer eurónál kevesebbet keresők adó-visszatérítést kapnának, a migrációs politika szigorítása, az igazságszolgáltatás reformja és EU-val való kapcsolat átgondolása.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!