A kínai középosztály erősödése számos nyugati szokás átvételén keresztül figyelhető meg leginkább. Ezek leglátványosabbika a moziba járás divatja: 2017 volt a kínai mozik legjobb éve, amióta világ a világ. A jegybevételek 13 százalékkal emelkedtek 2016-hoz képest, és elérték az 56 milliárd jüant (2,2 billió forint) – írja a Quartz. Ezzel Kína a világ második legjelentősebb mozipiaca az Egyesült Államok után. Nem is a puszta számok a legérdekesebbek azonban, hanem a rekordbevételt termelő filmek eredete. A legnagyobb blockbusterök között ugyanis egyre inkább átveszik az uralmat a hazai filmek, a globális hollywoodi kasszasikerek kárára.
Minden idők legtöbb bevételt termelő filmje Kínában a tavaly bemutatott Farkasharcos 2. lett, de a második helyen is kínai mozi, a 2016-os Sellő áll. A legjobb tízbe mindössze három külföldi (amerikai) film fért be: a Halálos iramban sorozat két epizódja és az egyik Transformers film. Rajtuk kívül kizárólag az utóbbi három évben bemutatott kínai filmeket találunk a top tízben, és korántsem csak a felületes, sztereotípiákban gondolkodó külföldi szemlélő számára egyedüliként ismert kungfufilmeket, hanem romantikus vígjátékot, akciófilmet és mitikus regényadaptációt is.
Az abszolút rekorder Farkasharcos 2. mindent megtestesít, ami a kínai közönségfilmeket – és az egész ország állami propaganda által gerjesztett közhangulatát – napjainkban jellemzi.
Az egydimenziós történet szerint a volt kommandós Leng Feng – akit az a Vu Csing alakít, aki egy személyben írója, rendezője és producere is a filmnek – a két évvel korábban bemutatott első rész után most épp Afrikában menti meg a (kínai) segélymunkásokat és a helyi elnyomottakat a nyugati zsoldosoktól. A filmben minden benne van, ami a kínai moziba járók szívének kedves: egyértelműen Rambóról mintázott rettenthetetlen kínai hős, gonosz nyugatiak és jóságos, az afrikai elesetteken segítő kínaiak. Feng legfontosabb küldetése, hogy kimenekítsen a meg nem nevezett, polgárháborúba vesző afrikai országból egy kínai orvos nőt, bizonyos dr. Csent, aki az egyetlen a világon, aki ismeri a halálos – és kitalált – lamanlavírus ellenszerét. No és persze a film tele van lövöldözéssel, autós üldözéssel, verekedéssel és a kritikák szerint egészen látványos speciális effektekkel. A kínaiak olyannyira büszkék a filmre, hogy ezt nevezték a legjobb idegen nyelvű film Oscar-díjára – ami azért meglehetős aránytévesztésnek tűnik.
A Farkasharcos 2. trélere:
A filmet egy Han-dinasztia kori, időszámításunk előtti 1–2. századbeli katonai esküből vett idézettel reklámozzák: „Bárki, aki megtámadja Kínát, meghal, mindegy, milyen messze legyen is a célpont.” Az idézet sokat mond a megcélzott kínai közönségnek, ugyanis az utóbbi években egyre erősödő nacionalista propagandát szolgáló médiumok, bloggerek úton-útfélen hangoztatják, szinte bármilyen külfölddel folytatott kínai konfliktus tálalásakor. Legyen az az Indiával való határvita, a vitatott hovatartozású dél-kínai-tengeri szigetek ügye vagy Tajvan függetlensége.
Akkor sem fukarkodtak a fenyegetésnek is beillő idézettel, amikor tavaly nyáron – egyébként szinte pontosan a Farkasharcos 2. bemutatójával egy időben – az épp Pekingben haknizó Chelsea brazil focistája, Kenedy kínaiakat sértő képeket posztolt az Instagramra. A Shanghai Daily szerint a brazil azt írta portugálul, hogy Porra China, ami nagyjából a leggyakoribb magyar b betűs sértésnek felel meg, emellett posztolt egy képet egy alvó kínai biztonsági őrről „Ébresztő, idióta kínai!” felirattal.
Persze azért nem minden kínai film szól kizárólag Kína világuralmi törekvéseinek dicsőítéséről. A második legsikeresebb tavalyi – és az összesített listán hatodik – film az ország mozijaiban egy sikeres színházi komédia adaptációja, a Soha ne add fel! Ebben egy leszerepelt bokszoló – pontosabban a UFC mma-szervezet ketrecharcosa, hogy szponzorpénzek is zsákszámra ömöljenek a stúdió kasszájába – és egy riporter hölgy áramütés hatására testet cserél, és ebből nem meglepő módon rengeteg szellemes kalamajka kerekedik. A film 2 milliárd jüanos (79 milliárd forint) bevételével a valaha készült, egy országban legtöbb pénzt hozó vígjáték.
Ott találjuk még a legsikeresebbek között a nagy öreg Jackie Chan Kungfu-jóga című vígjátékát, ami afféle harcművészes Indiana Jones-film kungfuzó kincsvadász régésszel – és igen, jógázással. A negyedik tavalyi film a listán pedig az Utazás nyugatra – A démonok visszavágnak. Amint sejthető, ez a sorozat második része, és egy klasszikus, 16. századi kínai mitológiai regény fantasybe hajló feldolgozása.
A Soha ne add fel! trélere:
Mindent összeadva a hazai filmek 2017-ben a mozipénztárakban keletkezett bevétel 54 százalékát adták, ami némi visszaesést jelent a 2016-os 58 százalékhoz viszonyítva. Bár a kínai filmek népszerűsége folyamatosan nő, és előfordulnak olyan kiugró sikerek is, mint a Farkasharcos, az amerikai produkciók átlagosan még mindig négyszer akkora bevételt termelnek Kínában, mint a hazaiak.
A kínai moziforgalom növekedése két éve lassulni látszik, miután korábban évente átlagosan harmadával bővült. De még így is vélhetően be fogja érni a világ legnagyobb piacának számító Egyesült Államokat három-négy éven belül.
Az állam aktívan segíti a helyi filmek sikerét részben adókedvezményekkel, részben pedig az egy évben bemutatható külföldi filmek számának korlátozásával. Öt évvel ezelőtt még csak 20 amerikai filmet engedtek be az országba, és a jegyárbevétel 13 százalékát hagyták ez alkotásoknak. Az utóbbi években ennél jóval magasabban, 34 filmben határozták meg az éves kvótát egy amerikai–kínai kétoldali kereskedelmi és kulturális megállapodás értelmében – ezekből 14 lehet 3D-s –, a jegybevételt pedig a teljes forgalom 25 százalékában maximálták. Most ezt emelhetik tovább – jelenti a Hollywood Reporter –, miután Donald Trump amerikai és Hszi Csin-ping kínai elnök „szívélyesen” elbeszélgetett a témáról. A Variety szerint emellett a külföldön sikeres – 40 millió forintnak megfelelő bevételnél többet termelő – kínai filmeket és a főkét kínai filmeket játszó mozikat adó-visszatérítéssel is támogatja a kormányzat. A mozijegyeken jelenleg 5 százalékos az adó, ennek a felét igényelhetik vissza azok a filmszínházak, amelyek bevételeiknek legalább kétharmadát – tehát az országos átlagnál magasabb arányt – kínai filmekből szedik be.
A kínai mozipiac erősödése folytán az ország lobbipozíciója is folyamatosan javul a hollywoodi stúdiókkal szemben, így még az amerikai filmek is a kínaiak szája íze szerint készülnek – és emiatt az ázsiai ország érdekeit szolgálják. Mivel a cenzorok teljesen szabadon dönthetnek arról, hogy milyen filmet engednek be az országba, és milyeneket nem, az amerikai filmgyárak igyekeznek mindenben a kedvükben járni. Eszükbe sem jutna a kínai vezetést vagy az állampártot a legkevésbé is negatív színben feltüntető filmet készíteni, mert ezzel azt kockáztatják, hogy az összes filmjüket kitiltják Kínából, ezáltal pedig hatalmas bevételtől eshetnek el. Ehelyett a kínaiaknak való hízelgés már-már komikus méreteket ölt. Igyekeznek minden filmbe beszuszakolni egy-két pozitív kínai hőst, kínai helyszínt, kínai kultúrkincset. De még a térhatású filmeket is azért gyártják továbbra is zsákszámra – hiába untak már rájuk nyugaton –, mert a kínaiak odavannak érte.
