Már legalább tizenkét halottja van az iráni tüntetéseknek

Hiába intett nyugalomra az elnök, vasárnap is folytatódtak a tüntetések Iránban.

Tizenkét ember veszítette eddig életét a csütörtök óta zajló tüntetéssorozatban Iránban –írja a perzsa állami televízióra hivatkozva az AP. A hivatalos tájékoztatás szerint vasárnap tíz tüntetővel végeztek, miután fegyveresen megpróbáltak rendőr- és katonai bázisokat elfoglalni. Korábban hétfőn az ILNA perzsa hírügynökség jelentette,hogy Izeh városában két tüntetőt agyonlőttek, szombaton pedig Dorudban ugyancsak végeztek két – más hírforrások szerint több – emberrel. Az utóbbi két eset kapcsán a kormányzat ugyanakkor állítja, nem használtak éles lőszert a demonstrációkon, a haláleseteket vizsgálják.

„Az emberek teljesen szabadon kifejezhetik bírálataikat, sőt tüntethetnek is. De a bírálat nem jelenthet erőszakot és a közvagyon megrongálását” – törte meg a csöndet még vasárnap Hasszán Róhani iráni elnök, miután a perzsa államban negyedik napja vonultak utcára az emberek tüntetni. Hiába intett azonban nyugalomra, vasárnap este folytatódtak a demonstrációk országszerte.

A kiszivárgó hírek ellenőrzése nagyon nehéz, mert az iráni média teljesen állami kézben van. Eddig az iráni csatornákon nem is nagyon esett szó a demonstrációkról – csak a kormánypárti ellentüntetésekről –, a hét végén azonban az AFP tudósítása szerint már felbukkantak felvételek, amelyeken a tüntetők bankokra, rendőrökre támadnak, vagy az iráni zászlót égetik.

A nemzetközi hírcsatornák is főleg a közösségi médiára feltöltött felvételek, hírek alapján próbálnak informálódni, ezek hitelessége viszont kérdéses. Ráadásul ezeket is elkezdték korlátozni. Az Iránban rendkívül népszerű Telegram üzenetküldő alkalmazást az országban a cég leállította, mivel szabályzatával ellentétesen erőszakra buzdítottak vele. Az Instagram képmegosztó alkalmazást is letiltották, de állítólag a mobiltelefonok internetelérése is korlátozott, a tüntetők ugyanis főként a közösségi médiában szervezték a demonstrációikat.

Az elmúlt napokban a hatóságok több száz – hivatalosan 200, más források szerint inkább 400 – tüntetőt vettek őrizetbe. Fellépésük ugyanakkor egyelőre meglehetősen visszafogottnak tűnik: az utcára vonuló tömeg is jobbára békés, azonban olyan jelentések is érkeztek, hogy állami intézményeket, bankokat támadtak meg. Sőt, a közösségi médiában olyan felvételek is keringenek, melyeken egy nő fejkendő nélkül fehér hizsábját lengeti, vagy Ali Hámenei ajatollah, Irán legfelsőbb vezetőjének képeit szaggatják le, halálát követelik, ezek pedig a perzsa államban a rendszer elleni durva támadásnak minősülnek.

A török Anadolu hírügynökség elemzésében arról ír, hogy az elégedetlen hangok korántsem új keletűek: 2017-ben számos megmozdulás volt, mert tömegek vesztették el befektetésiket egyes pénzügyi vállalatok csődje után. Úgy tudják, az ügy milliókat érinthet, s most is ők adták a tiltakozók magját, akikhez aztán csatlakozott egy szegény és elégedetlen réteg is. A szerző szerint, mivel a kormány források híján aligha tudja kárpótolni az összes kárvallottat, elképzelhető, hogy a tüntetések tovább terjednek majd.

A teheráni kormányzat kommunikációjában egyre inkább az Egyesült Államokra mutogat, mint a tüntetések felbujtójára. Ebben segítségükre van, hogy Donald Trump amerikai elnök sem állja meg, hogy naponta egy-két Twitter-üzenettel ne figyelmeztesse Iránt. Csütörtökön a demonstrációk az emelkedő árak – a tojás, a baromfi és az üzemanyag 40 százalékkal drágult –, a magas munkanélküliség – hivatalosan 12 százalék körüli, de a fiatalak körében még rosszabb – miatt indultak, azonban csakhamar politikai színezetet kaptak. Bírálják az elnököt, az ajatollahot, az egész teokratikus rendszert, de szót emeltek Irán külföldi (szíriai, libanoni, jemeni, palesztin) szerepvállalásai ellen is. Az ország 2009 óta nem látott hasonló megmozdulásokat, akkor az elnökválasztás miatt csalást kiáltó ellenzék vonult az utcára, míg le nem verték őket.

Mint arról korábban is írtunk, kérdés, hogy tovább eszkalálódhat-e a helyzet. A történések sok mindenben hasonlítanak a 2011-es arab tavaszhoz: jobbára fiatalok alkotják a magot, akik a közösségi médiában szerveződnek, elégedetlenek, csalódottak, változást, jobb életet, több demokráciát szeretnének. Másrészt viszont a tüntetések létszámukban eddig elmaradtak az arab tavasznál tapasztalható óriási tömegektől, Iránban néhány ezres, olykor néhány százas demonstrációkról szólnak csak a hírek. Ráadásul a kormányzat is sokkal stabilabb, nem utolsósorban pedig a Forradalmi Gárda nemcsak erős, de feltétlenül hűséges is.

A 2015-ös úgynevezett atomalku után Iránban azt várták, hogy a szankciók alól kiszabaduló ország végre fellélegezhet, és fejlődésnek indulhat. A gazdaság növekedett is, de nem lőtt ki, az emberek élete nem változott meg egy csapásra. Miközben külföldön a perzsa állam nyeregben van – hiszen Szíriában lényegében nyerésre állnak, Libanonban a Hezbollah meghosszabbított karjukként működik, Irakkal baráti viszonyt ápolnak, Jemenben pedig riválisukat, Szaúd-Arábiát kényszerítik egy megnyerhetetlen háborúba –, addig otthon gondok emésztik.