Már legalább tizenkét halottja van az iráni tüntetéseknek

Hiába intett nyugalomra az elnök, vasárnap is folytatódtak a tüntetések Iránban.

A török Anadolu hírügynökség elemzésében arról ír, hogy az elégedetlen hangok korántsem új keletűek: 2017-ben számos megmozdulás volt, mert tömegek vesztették el befektetésiket egyes pénzügyi vállalatok csődje után. Úgy tudják, az ügy milliókat érinthet, s most is ők adták a tiltakozók magját, akikhez aztán csatlakozott egy szegény és elégedetlen réteg is. A szerző szerint, mivel a kormány források híján aligha tudja kárpótolni az összes kárvallottat, elképzelhető, hogy a tüntetések tovább terjednek majd.

A teheráni kormányzat kommunikációjában egyre inkább az Egyesült Államokra mutogat, mint a tüntetések felbujtójára. Ebben segítségükre van, hogy Donald Trump amerikai elnök sem állja meg, hogy naponta egy-két Twitter-üzenettel ne figyelmeztesse Iránt. Csütörtökön a demonstrációk az emelkedő árak – a tojás, a baromfi és az üzemanyag 40 százalékkal drágult –, a magas munkanélküliség – hivatalosan 12 százalék körüli, de a fiatalak körében még rosszabb – miatt indultak, azonban csakhamar politikai színezetet kaptak. Bírálják az elnököt, az ajatollahot, az egész teokratikus rendszert, de szót emeltek Irán külföldi (szíriai, libanoni, jemeni, palesztin) szerepvállalásai ellen is. Az ország 2009 óta nem látott hasonló megmozdulásokat, akkor az elnökválasztás miatt csalást kiáltó ellenzék vonult az utcára, míg le nem verték őket.

Mint arról korábban is írtunk, kérdés, hogy tovább eszkalálódhat-e a helyzet. A történések sok mindenben hasonlítanak a 2011-es arab tavaszhoz: jobbára fiatalok alkotják a magot, akik a közösségi médiában szerveződnek, elégedetlenek, csalódottak, változást, jobb életet, több demokráciát szeretnének. Másrészt viszont a tüntetések létszámukban eddig elmaradtak az arab tavasznál tapasztalható óriási tömegektől, Iránban néhány ezres, olykor néhány százas demonstrációkról szólnak csak a hírek. Ráadásul a kormányzat is sokkal stabilabb, nem utolsósorban pedig a Forradalmi Gárda nemcsak erős, de feltétlenül hűséges is.

A 2015-ös úgynevezett atomalku után Iránban azt várták, hogy a szankciók alól kiszabaduló ország végre fellélegezhet, és fejlődésnek indulhat. A gazdaság növekedett is, de nem lőtt ki, az emberek élete nem változott meg egy csapásra. Miközben külföldön a perzsa állam nyeregben van – hiszen Szíriában lényegében nyerésre állnak, Libanonban a Hezbollah meghosszabbított karjukként működik, Irakkal baráti viszonyt ápolnak, Jemenben pedig riválisukat, Szaúd-Arábiát kényszerítik egy megnyerhetetlen háborúba –, addig otthon gondok emésztik.