Finnországban kétezer, véletlenszerűen kiválasztott munkanélküli kapja már egy éve minden hónapban a maga 560 euróját (175 ezer forintját). Ez nem a munkanélküli segély, hanem alapjövedelmük. A társadalmi kísérlet még egy évig tart, akkor kezdődik majd az elemző munka, hogy megvizsgálják, érdemes-e tovább is eljátszani az ingyenpénz gondolatával. Az akciót nem tartja mindenki jó ötletnek, ám ha a termelési értéklánc változását, az ipari trendeket figyeljük, elgondolkodtató, hogy ha a globális értékteremtésbe egyre jobban beszállnak az intelligens robotok, mi marad meg az ember feladatának, amit pénzben kell honorálni. A finn kormány elsősorban azt kívánja megvizsgálni, a pénz mennyire készteti az embereket arra, hogy befektessék saját karrierjük alakításába, vagyis az összeg visszavezeti-e őket a munka világába, vagy inkább vegetatív állapotba taszítja őket. A finn példa nem is annyira újdonság, az amerikai online piactér, az eBay alapítója, Pierre Omidyar Kenyában egy segélyszervezeten keresztül 27 ezer emberen teszteli a modellt.
A fejlett gazdaságokban az alapjövedelem egyre gyakrabban kerül előtérbe, és szorosan összefügg a robotizációval, ezen keresztül az eddig hiányok és piaci igények által kialakult világ utáni posztmodernitás beköszöntöttével. Az ideális állapotú termelésben ugyanis már nem kellene külön befektetés egy visszatérő vagy egy újabb igény kielégítéséhez, mert a robotok nulla költségen bármekkora mennyiségben ki tudnák szolgálni az emberiséget. Ez persze még csak a jövő, de az ebben rejlő veszélyekről beszélt Elon Musk is egy tavalyi, Dubajban tartott konferencián (World Government Summit). A milliárdos amerikai üzletember, a mesterséges intelligencia nagy rajongója szerint húsz év kell ahhoz, hogy a jelenlegi munkakörök 12-15 százaléka feleslegessé váljon. A legnagyobb kihívás szerinte, hogy a munka utáni világban mi ad értelmet az emberi életnek, nem lesz-e tömegjelenség a feleslegesség érzése? Mert csak olyan jövőt érdemes alkotni, amelyben jól is érezzük magunkat.