Júliusban jártam legutóbb a latin-amerikai ország fővárosában, és ottani ismerőseim azóta is ellátnak durvábbnál durvább történtekkel. A fotók a közösségi oldalon jöttek elém, egy venéz kolléga posztolta.
Az ország harmadik legnagyobb városában, a több mint kétmillió lakossal rendelkező Valenciában készültek, a La Isabelica nevű kórház gyermekambulanciáján. Ide szó szerint szörnyű állapotban érkeznek be a gyerekek – alultápláltan, az éhhalál közelében.
Van, akin már nem is tudnak segíteni – ez a tizennégy éves gyerek például már életjelek nélkül került az orvosok elé.
A még élőkön sem tudnak segíteni, mert szinte minden gyógyszerből hiány van, és enni adni sem tudnak a rászorulóknak. Mindez történik 2018 januárjában egy olyan országban, amely állítólag a világ legnagyobb kőolajtartalékával rendelkezik. Igaz, egy buszsofőrből lett baloldali politikus vezeti éppen.
Egy kislány, akit Isabellnek hívnak, másfél éves, és krónikusan alultáplált. Többféle gyógyszerre is szüksége lenne, ezeket a szülők facebookos felhívásban próbálják megszerezni. Több hasonló, ám a minősége miatt nem közölhető fotó árulkodik a gyerekosztályon tapasztalható állapotokról.
A felnőtt betegek sincsenek jobb körülmények között – az egyik, nem túl jó minőségű felvételen azt látni, hogy műtét után a beteg egy szemeteskukákból és merev hordágyból összetákolt ágyon fekszik a valenciai kórházban.
A caracasi magyarok közben naponta tájékoztatnak az árak és a dollárárfolyam alakulásáról. Fél éve, amikor ott jártam, 1 amerikai dollárért 8500 bolívart (Bs) adtak, azóta elszabadult a pokol: hétfőn 1 dollár 175 000 bolívar. A hivatalos árfolyam változatlan: 1 USD = 10 Bs.
Eközben az árak: a csirkehús kilója 200 000, a disznóé 390 000 bolívar, 900 gramm tejport 585 000 bolívarért adnak, ez nagyjából egyhavi átlagfizetésnek felel meg. A kormány által megszabott minimálbér 248 550 bolívár, ez hétfőn egész pontosan 1,42 amerikai dollárt, vagyis 361 forintot ér. Igaz, az állami alkalmazottak úgynevezett ételbónokat is kapnak, amelyekért szerencsés esetben – több órás sorban állás után – államilag szabott áron lehet megvenni néhány alapélelmiszert. De nekik is teljes áron kell megvenniük egyebeket – a csomag pelenkát például 500 000 bolívarért. Nem csoda, hogy az emberek nagy része eltemetni sem tudja az elhunyt szeretteit – az állami hamvasztóból sokan műanyag dobozban vagy majonézesflakonban viszik haza a hamvakat.
