– Több évtizede tanít a Damaszkuszi Egyetemen, így jól ismeri a szíriai társadalmat. Milyen folyamatok vezettek a lassan hét éve tartó háborúhoz?
– A legnagyobb probléma mindenekelőtt az volt, hogy a szélsőséges iszlamista nézetek már korábban beszivárogtak a szíriai társadalomba. Amikor 2000-től Bassár al-Aszad elnök reformokat hirdetett, a vallásgyakorlási jogok is szélesebbek lettek. A szélsőséges ideológiák képviselői azonban kihasználták, hogy a kormányzatnak voltak hibái, ezért fellázították a követőiket az ország vezetése ellen. Ez már 2006-tól kezdetét vette, de a 2011-es arab tavasszal kerültek igazán felszínre, amikortól már nyíltan hangoztatták a szélsőséges nézeteiket, és fellázították a fiatalokat. Ezzel alapozták meg a szíriai konfliktust, amit csak súlyosbított, hogy a nyugat-európai országokból is rengeteg fiatal érkezett, és ők bekapcsolódtak a háborúba.
– A nyugati média viszont azt állítja, hogy a szíriai emberek az „aszadi diktatúra” ellen lázadtak fel és fogtak fegyvert.
– A fiatalságnak – ugyanúgy, mint bármelyik társadalmi rétegnek – korábban is megvolt a lehetősége, hogy kritizálja a kormányzatot, legyen szó akár politikai, akár gazdasági kérdésekről. Senki nem tagadja, hogy Szíriában voltak problémák, hiszen azok minden országban előfordulnak. 2000-től, vagyis Aszad elnök beiktatása után széleskörű sajtószabadság bontakozott ki, még a minisztériumokkal szemben is lehetett kritikusan fogalmazni. Csak egy példa: a feleségem abban az időszakban újságíró volt, rengeteg intézkedéssel nem értett egyet, és ezeket le is írta. Sőt, még az állami tulajdonú médiában is bőven lehet találni kritikákat a kormányzat intézkedéseiről. Nyugodtan lapozza végig a lapokat, bőven fog találni olyan cikkeket, amelyek nemcsak intézkedéseket, hanem tisztviselőket is bírálnak.
– A hét éve tartó háború frontvonalai a szíriai társadalom megosztottságáról is tanúskodnak. Van ezen a téren változás?
– A konfliktus kezdetétől, vagyis 2011-től 2013-ig a háború és a félelem miatt jóval nagyobb volt a távolságtartás a társadalom különböző csoportjai között. Szíriában 36 etnikai és vallási közösség él, a háború miatt sokan a saját csoportjukhoz fordultak, és elhanyagolták a szíriai identitásukat. 2013 után azonban ez a jelenség háttérbe szorult, mert egyre többen jöttek rá, hogy a szíriai konfliktus nem a fejlődés érdekében zajlik, hanem hogy tönkretegyék az országot. Ezért a többség visszatért a történelmi, szír identitásához. Ugyan nincsenek adatok arról, hogy a szíriai emberek mekkora része gondolkodik így, én azonban úgy becsülöm, hogy 55–70 százalékuk már ezen az állásponton lehet. Ez a társadalmi többség nemcsak elítéli a terrorizmust és a vallási szélsőségeket, hanem hisz abban is, hogy minden embert megilletnek az emberi jogok. Továbbá kiállnak az állami intézmények mellett, és bekapcsolódnak abba a harcba, amely során megvédik az országukat. Ők alkotják a Nemzetvédelmi Erők gerincét is.
– Mi a helyzet azokkal a területekkel, amelyeket nem a szíriai arab hadsereg tart ellenőrzése alatt?
– Az országban működő megbékélésügyi minisztérium tevékenységének köszönhetően ma már mindenkinek lehetősége van arra, hogy visszatérjen a szír nemzethez, így az ország alkotmánya és törvényei szerint folytathatják az életüket. Akik részt vettek ebben a programban, érezhették a különbséget, milyen a túloldalon, a szélsőségesek mellett lenni, illetve milyen visszatérni a szír történelmi-ideológiai közösséghez. Ráadásul Aszad elnök külön rendeletet hozott arról, hogy minden szíriai állampolgár igénybe veheti az ingyenes egészségügyi szolgáltatásokat. Pedig jól tudtuk, a kórházakban olyan embereket is kezelnek, akiknek a családtagjai terroristák. Rengeteg példát lehetne még sorolni, akár el is mehetnénk olyan intézményekbe, ahol a terroristák hozzátartozóit ápolják, vagy ahol ezek a személyek segélyeket vesznek fel. Nagyon sok nemzeti gondolkodású, kormánypárti ember nem is értette, miért teszi ezt Aszad elnök. Még az iszlamisták sem tudták mire vélni. Viszont ezzel bebizonyosodott a társadalom minden csoportja számára, hogy az állami intézmények – sőt maga az állam – létezése az ő érdekeiket szolgálja.
– Hogyan látja Szíria jövőjét?
– Ami a politikai viszonyokat illeti, biztos vagyok abban, hogy a jövőben – ahogy most is – szabadon működhet majd minden politikai párt és mozgalom, amely világi, nem pedig etnikai vagy vallási hovatartozás alapján szerveződik. Ennek egy ellenpéldája a Muszlim Testvériség, amely vallási alapon szerveződik, és ők nem működhetnek majd Szíriában. Világi pártok alatt természetesen nem azt értjük, hogy a tagjaik nem lehetnek hívők, hanem azt, hogy a szervezetük maradjon szekuláris. Gazdasági téren Szíria a jövőben már kelet felé fog orientálódni, a nyitás máris megtörtént a BRICS-országok (vagyis Brazília, Oroszország, India, Kína és a Dél-afrikai Köztársaság) felé. Társadalmilag pedig a legfontosabb, hogy a történelmi szír közösség egyre nagyobb legyen. Ez úgy érhető el, ha mindenki számára biztosítják a szólás- és gondolati szabadságot, tartozzon bármelyik etnikai vagy vallási közösséghez. A jövőben ezért az oktatási rendszernek óriási szerepe lesz, hogy ezeket a gondolatokat közvetítsék a diákoknak azáltal, hogy erősítik bennük a szíriai nemzettudatot.
– Szíriai azonban még így is a nagyhatalmi érdekharcok terepe. Hol képzelik el a nemzetközi erőtérben Szíriát?
– A mostani konfliktusban van egy pozitívum is, mégpedig az, hogy a szíriaiak számára világossá vált, kik az ellenségeik és kik a barátaik. Az Oroszországgal és Iránnal már most is létező szövetség még erősebb lesz nemcsak politikailag, hanem katonailag és gazdaságilag is. Most olyan történelmi pillanatot élünk, amely olyan erős szövetséget fog a jövőben eredményezni, ami a nemzetek felett áll. Ez óriási félelmet kelt az ellenségeinkben, köztük a cionista Izraelben. Ezért is mondom azt, hogy Szíria a konfliktus végeztével sokkal, de sokkal erősebb ország lesz, mint a háború előtt volt. Csak néhány példa: a szíriai hadseregnek most már nagy tapasztalata van a gerillaháborúban és a városi harcokban. Gazdaságilag az ország hét év megpróbáltatásai ellenére is működik. És ami a legfontosabb: a szír társadalom is megerősödött, ami maga fogja meghatározni a politikai berendezkedését. Mi ugyanis abban hiszünk, hogy csak a belpolitikailag színes és gazdag országok tudnak igazán fejlődni.
– Mennyiben segítik ezt a nemzetközi béketárgyalások?
– Ezeket a változásokat leginkább Szírián belül tudjuk véghezvinni, méghozzá a szíriai társadalomra támaszkodva. A rijádi ellenzék a Muszlim Testvériséghez tartozik, a szíriai társadalom nem fogadja el őket. Jól látszik ugyanis, hogy a Daesh (Iszlám Állam) azután keletkezett, mikor ez az ideológia csődöt mondott az országban. Ezért úgy gondolom, hogy a genfi tárgyalásoknak nem lesz nagy szerepe a változásokban, hiába is próbáltak megtenni a tárgyaló szervezetek élére világi vezetőket. Ez egy hamis ellenzék. Az oroszországi Szocsiba szervezett, Szíriai Nemzeti Párbeszéd Kongresszusa nevű orosz kezdeményezésű békekonferenciának viszont már lehetnek eredményei. Így a nagyhatalmak egyre közelebb kerülnek ahhoz, hogy a szíriai társadalomra bízzák a békés változások megteremtését.
