Az enyhülés nem használt az Egyesült Államok által védnökölt kanadai konferencia aktualitásának, ami az elemzések szerint várhatóan konkrét eredmények nélkül fejeződik be. Ráadásul az utóbbi években többször előfordult, hogy Washington kísérlete elbukott egy nemzetközi konfliktus rendezésére. A 2011-ben kezdődött szír háborúban például Oroszország csavarta ki a kezdeményezést az Egyesült Államok kezéből, miután képtelen volt Bassár el-Aszad megbukott szír elnökkel szemben az országot egyesítő alternatív politikai erőt felépíteni. Nem számolhatott be győzelemről Washington az ukrán konfliktust illetően sem. A 2014-ben kezdődött háborút szintén Oroszország könyvelheti el győzelemként, hiszen a Krím félszigetet a nyugati hatalmak nyomása ellenére sikerült stabilan annektálnia.
Bár az amerikai gyengélkedés nem új keletű jelenség, a globalizációkritikus, befelé forduló külpolitikát hirdető Trump hivatalba lépése óta foglalkoztatja jobban a közvéleményt. Az elnök külpolitikájával szemben megfogalmazott kritikák szerint az Egyesült Államok súlyvesztése jelenti a legnagyobb biztonsági kockázatot, hiszen a hátrahagyott vákuum betöltése várhatóan konfliktusokhoz vezet. Trump ugyanakkor nem minden kérdésben mutat passzív külpolitikát, az észak-koreai válság mellett a katonai erőfölényre is odafigyel. Tavaly ősszel a korábbi éveknél nagyobb, 700 milliárd dolláros büdzsét szavazott meg Trump kérésére a washingtoni törvényhozás a hadsereg 2018-as költségvetésére, a védekezésre kényszerített amerikai külpolitika azonban várhatóan nem kezd offenzívába. A Pew Research amerikai agytröszt egy tavaly készült felméréséből is kiderül, az amerikai nép belefáradt a világcsendőr szerepbe. Egy közvélemény-kutatás szerint a megkérdezetteknek harmada gondolja úgy, hogy az Egyesült Államoknak más országokon segítenie kellene.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!