A kérdéshez az aktivista a hivatalos Kijevhez hasonlóan egyértelműen a nemzeti identitás és a nemzetbiztonság felől közelít. Érvelése ugyanakkor kísértetiesen emlékeztet a Budapest és Brüsszel közötti vitákban a magyar kormány által használt retorikára. Kijev sem mérlegeli a kompromisszum lehetőségeit, inkább visszatámad, s a legszabadabb törvényként állítja be sajátját. Budapest tehát a Kijevvel folytatott vitában hazai pályán érezheti magát, és egyáltalán nem érhetik meglepetésként a kijevi nyilatkozatok. Sőt, azt is tudhatja, hogy mire számíthat a későbbiekben. Mint a már említett készülő újabb törvény mutatja, nem sok jóra. A tervezet államalkotó nemzetként kizárólag az ukránt ismeri el, a tatárokat őshonos kisebbségként határoznák meg, ebből a csoportból kizárja azonban a Kárpátalján évszázadok óta élő magyarokat, románokat, lengyeleket, németeket és szlovákokat. A magyar kisebbség képviselői a készülő koncepció több pontját is ellentétesnek gondolják az alkotmánnyal és Ukrajna nemzetközi kötelezettségvállalásaival. Ezt a véleményüket a kulturális minisztériumnak a tervezetet kidolgozó munkatársaival folytatott év végi megbeszélésen hangsúlyozták is. Válaszként ugyanazt kapták, mint amit Matisz a nyilatkozatában hangoztat. A minisztérium szakértői úgy látja, az Európai Unió országaiban elterjedt gyakorlathoz képest Ukrajnában messze a legjobb a kisebbségek helyzete.
