Yiannopoulos: mitől népszerű a „veszélyes buzi”?

Identitását és a társadalom rezdüléseit használta ki az amerikai közélet botrányhőse, aki hamarosan Budapestre érkezik.

Ahogy tavaly év végén Ausztráliában, úgy idén év elején Magyarországon is nagy port vert fel, hogy előadást tart az országban Milo Yiannopoulos. A déli félteke legnagyobb angolszász országában egyenesen a parlamentben tartott beszélgetést decemberben a botrányhőssel a Liberális Demokrata Párt (amely egyébként inkább konzervatív) egyik szenátora. Magyarországra pedig egy, a kormányzat által is támogatott rendezvény meghívottjaként érkezik Yiannopoulos. De mit érdemes tudni a 33 éves, magát egyszerre homoszexuálisnak és katolikusnak valló férfi munkásságáról, akiről idehaza eddig csupán a honi jobboldal Donald Trump iránt rajongó rétegének köszönhetően esett szó itt-ott?

A férfi Milo Hanrahan néven született, brit–görög–zsidó származású. Karrierjét színikritikusként kezdte, majd technikai újságíróként folytatta, de végül azzal vált ismertté, hogy mindennel szembement, amit az angolszász véleményformáló elit megpróbált lenyomni az emberek torkán. Sokszor feszegette a szólásszabadság határait, nem csoda, hogy az előadóként is meghökkentő (és éppen ezért sikeres) Yiannopoulost megannyi egyetemi campusról kitiltották, majd a Twitter is úgy gondolta, nem látja szívesen. A politikailag korrekt beszédnek hadat üzenő Breitbart News nevű portál – amelyet akkoriban Trump későbbi nemzetbiztonsági tanácsadója, Steve Bannon vezetett – technikai rovatát vezette, amikor egyre gyakrabban kezdett társadalmi témákban is megnyilvánulni. Yiannopoulos fokozatosan a republikánus elnökjelölt, Donald Trump mellé állt. Az ingatlanmágnásnak minden bizonnyal sok szavazatot hozott a melírozott hajú, homoszexuális férfi, aki „Veszélyes buziturné” címmel járta körbe Amerikát.

Ebből a szempontból tökéletesen felépítette magát, ráadásul a PC beszéd propagálói szemében kikezdhetetlen az identitása. A liberálisok ugyanis nehezen találnak fogást Yiannopouloson, hiszen nehéz rányomni az antiszemita, rasszista, szélsőjobboldali, homofób plecsnit egy olyan emberre, aki bevándorló és zsidó származású (nagyanyja volt zsidó), ráadásul homoszexuális, és melegként az afroamerikai férfiak társaságát kedveli leginkább. Sőt, november végén ő is felszállt a #metoo-vonatra, amikor weboldalán közölte, őt is zaklatták fiatalabb korában, még amikor a brit konzervatív Daily Telegraphnál dolgozott újságíróként.

Yiannopoulos nemcsak identitását használta ki remekül, hanem azt is, hogy az amerikai társadalom jelentős hányadának – amely hozzájárult Trump hatalomra kerüléséhez – elege van a politikailag korrekt beszédből. Csakhogy Yiannopoulos elkövette azt a hibát, hogy túlzásba vitte a polgárpukkasztást. Tavaly februárban egy magát Reagan-zászlóaljnak nevező – tehát inkább a hagyományos amerikai jobboldalhoz húzó – csoport felfedezte, hogy a férfi még 2015-ben egy breitbartos beszélgetés során arról elmélkedett, amennyiben valaki szexuálisan érett tizenhárom évesekhez vonzódik, nem beszélhetünk pedofíliáról.

Az addig gondosan felépített gépezet pedig hamar összeomlott. A szervezők visszavonták Yiannopoulos meghívását – a fősodorba való betörést jelentette volna számára, ha előadóként részt vesz a Konzervatív politikai cselekvés konferencián. Ezután kiadója is felmondta a Dangerous (Veszélyes) című könyve kapcsán kötött szerződést – végül a kötet máshol ugyan, de megjelenhetett, igaz, a napokban szivárogtak ki a szerkesztés során a szöveghez fűzött, Yiannopoulosra nézvést nem túl hízelgő megjegyzések.

Az újságírót saját kollégái is kiutálták a Breitbarttól, ultimátumot adva a vezetőségnek, ha a férfi marad, ők távoznak. Végül Yiannopoulos igyekezett menteni a menthetőt, maga mondott fel, miközben ugyanúgy védekezett, ahogy azok szoktak, akik ellen rendszeresen fellép: nem is úgy gondolta; szavait kiragadták a kontextusból és félremagyarázták.

Yiannopoulos azóta a Facebookon, saját weboldalán és a világ különböző pontjain tartott előadásai során igyekszik közreadni polgárpukkasztónak szánt, de ma már eléggé kiszámítható gondolatait. Büszkén hirdeti, hogy a bal- és jobboldali média és politikai elit szándéka ellenére felkerült a könyve az általa egyébként megvetett New York Times bestsellereinek listájára, és azt ígéri, 2018-ban még többet fogunk hallani róla. Az még kérdéses, hogy valóban felszínen tud-e maradni – ha nem érkezne Budapestre, a szélesebb magyar közvélemény máig nem tudná, ki ő, csak a 888-on és az Echo TV-n említenék néha pozitív példaként a honi alternatívjobb-imádók. Az azonban tény, jól érzi a közvélemény rezdüléseit: idén például könyvet ad ki Despicable (Megvetendő) címmel a hollywoodi szexuális zaklatásokról.