Az Európai Unió (EU) egyedül nem tudja megvédeni Európát, és védelmi képességeinek fejlesztése lehetőségek mellett kockázatokat is hordoz – jelentette ki a NATO főtitkára pénteken az 54. Müncheni Biztonságpolitikai Konferencián (MCS).
Jens Stoltenberg hangsúlyozta: az EU védelmi képességének erősítése azzal a kockázattal jár, hogy „gyengíti a transzatlanti köteléket, megkettőzi mindazt, ami a NATO-ban már megvan, és diszkriminálja a NATO EU-n kívüli tagjait”.
Mint mondta, már csak földrajzi okokból is nehezen képzelhető el Európa védelme Norvégia, Törökország és az EU-ból távozó Nagy-Britannia nélkül, és a kontinens hathatós védelméhez továbbra is elengedhetetlennek tűnik az Egyesült Államok és Kanada hozzájárulása.
Azonban a kockázatok kiiktatásával az EU védelmi képessége nagy lehetőség a NATO számára – tette hozzá az észak-atlanti szövetség főtitkára, rámutatva, hogy az EU polgárainak 90 százaléka NATO-tagországban él. Kiemelte, hogy az EU-s védelmi terveket úgy kell kivitelezni, hogy ne a NATO alternatívája, hanem a szövetséget kiegészítő képződmény alakuljon ki.
Jens Stoltenberg hangsúlyozta, hogy az utóbbi években megjelent aggodalmak ellenére a NATO továbbra is „a legerősebb, a leghatékonyabb és legmegbízhatóbb szövetség, amelyet valaha látott a világ”.
Ezt mutatja többek között, hogy az Egyesült Államok nem fordult el Európától, hanem éppen ellenkezőleg, erősítette jelenlétét, és egyre több tagállam közelíti védelmi kiadásait az elvárt szinthez, a hazai össztermék (GDP) 2 százalékának megfelelő összeghez. Rámutatott, hogy 2014-ben mindössze 3 NATO-tag teljesítette ezt az elvárást, az idén viszont már várhatóan 8 tagállam, 2024-re pedig legkevesebb 15.
A NATO főtitkára hangsúlyozta, hogy a hidegháború után ismét komoly veszélyforrássá váltak a nukleáris fegyverek. Mint mondta, a szövetséget erősen nyugtalanítja az orosz nukleáris erő modernizációja és az, hogy Moszkva a korábbinál nagyobb jelentőséget tulajdonít az atomfegyvereknek katonai stratégiájában.
A NATO elvárja Moszkvától, hogy adjon részletes és átlátható tájékoztatást törekvéseiről – mondta Jens Stoltenberg. Ezzel kapcsolatban hangoztatta, hogy meg kell védeni a közepes hatótávolságú nukleáris erőkről (INF) megkötött szerződést.
A Nyugat szerint Oroszország megsérti az INF-szerződést új fejlesztésű rakétarendszerével, amellyel nukleáris csapást lehet mérni Európára. Azonban Jens Stoltenberg szavai szerint a NATO-t nemcsak az orosz törekvések, hanem Irán és Észak-Korea tevékenysége is aggasztja. Hangsúlyozta, hogy a NATO mindig is az atomfegyver nélküli világért küzdött, viszont „amíg léteznek atomfegyverek, addig a NATO is nukleáris fegyverekkel rendelkező szövetség lesz, mert nem biztonságos világ az olyan világ, amelyben Oroszországnak, Kínának és Észak-Koreának vannak atomfegyverei, a NATO-nak pedig nincsenek”.
A német és a francia védelmi miniszter is nagy eredménynek tartja az uniós katonai integrációt
Az 54. Müncheni Biztonságpolitikai Konferencián Ursula von der Leyen német védelmi miniszter az Európai Unióról szólva nagy eredménynek nevezte az uniós katonai integráció, a közösség védelmi képességének fejlesztését szolgáló úgynevezett állandó strukturált együttműködés (Pesco) létrehozását. Hozzátette, hogy a közös külpolitikában is előrelépésre, egy „külpolitikai Pesco” kidolgozására és „közös stratégiai kultúra” elterjesztésére van szükség.
Hangsúlyozta, hogy az EU-s külpolitikában el kell mozdulni az egyhangútól a többségi döntéshozatal felé. Szerinte az olyan globális kihívások, mint a terrorizmus, a klímaváltozás és a szegénység arra kényszerítik az EU-t, hogy fokozza a tempót, ezért el kell kerülni, hogy egy vagy néhány tagország a vétójog révén gátolja mindazokat, akik együtt előre akarnak lépni.
Hasonló gondolatokat fogalmazott meg a konferencia második előadója, Florence Parly francia védelmi miniszter. Kijelentette, hogy le kell számolni „a bürokrácia és a konszenzus önkényuralmával”, mert az európai együttműködés „nem luxus, hanem szükségszerűség”.
Hozzátette, hogy a védelmi politikában meg kell teremteni az EU „stratégiai autonómiáját”, vagyis képessé kell válnia arra, hogy a NATO-tól és az Egyesült Államoktól függetlenül, önállóan reagáljon, ha fenyegetés éri.
