Az amerikai elnökválasztást befolyásoló orosz trollok mindennapjai

Tizenhárom orosz a Facebook és Twitter segítségével dróton rángatta az amerikai választók tömegeit.

Egy tényleges texasi aktivista megadta az oroszoknak azt a tippet, amelyre szükségük volt – bár ez utólag azért nem tűnik olyan döbbenetes meglepetésnek –: azt tanácsolta nekik, hogy koncentráljanak az úgynevezett lila államokra. Ezek azok az államok, amelyek nem elkötelezett republikánusok (piros) vagy elkötelezett demokraták (kék), hanem ingadoznak. Az oroszok pedig pontosan így is tettek.

A választás évében aztán felpörgött a kampány. Az Internetkutató Ügynökség immár egymillió dolláros költségvetéssel gazdálkodhatott, amelyet jórészt arra használt, hogy hirdetéseket vásároljon a Twitteren és a Facebookon – ezáltal pedig még szélesebb felhasználói körhöz juttathassa el üzeneteit. 

Ezek a hirdetések, posztok alapvetően kétféle üzenetet tartalmaztak: Clinton rossz és Trump jó – de természetesen az összes végső értelme az volt, hogy Clinton ellenében a milliárdos ingatlanvállalkozót kell támogatni a választáson. Nagyon ügyesen kiválasztották az üzenetek célcsoportjait is, mindenki azt kapta, ami a leginkább hathatott rá. A feketéket nem igazán próbálták rávenni, hogy Trumpra szavazzanak – talán esélytelennek ítélték –, inkább lebeszélni igyekeztek őket a Clintonra való voksolásról. Birtokoltak egy Woke Blacks (felébredt feketék) nevű Instagram-profilt, amely néhol azt írta, hogy a feketéket félrevezetik azzal, hogy Trump szörnyeteg, máskor meg azt, hogy ne válasszanak két rossz közül, inkább maradjanak otthon.

A műveletek végső célja a netes megosztottság, ellenségeskedés és harag növelése volt. A Kreml, áll a vádiratban, igyekezett instabilitást teremteni Amerikában. A többséget befolyásolni próbálták, hogy kire szavazzon, a kisebbségeket pedig igyekeztek eltántorítani a szavazástól.

A posztolás időzítése is jól tervezett volt. A szentpétervári trollok olyan műszakokban dolgoztak, amelyek illeszkedtek annak az amerikai államnak az időzónájához, ahol állításuk szerint éltek. A választás közeledtével azonban már napi huszonnégy órában ment az álhírgyártás és a propaganda. Amikor a specialistának nevezett trollok nem posztoltak – mert Amerikában éjszaka volt –, akkor felkészültek a másnapi műszakra. Kiválasztották a megcélozandó témákat, fejlesztették írásstílusukat, és elemezték előző napi posztjaik viralitását, tehát hogy hányan osztották meg, hányan lájkolták őket. Még az amerikai munkaszüneti napokat is figyelembe vették.

A lelepleződés elleni védekezésként természetesen azt kellett elsődlegesen elrejteni, hogy valójában Oroszországból posztolnak. Ehhez számos vpn-t, azaz virtuális magánhálózatot használtak, ezáltal amerikai számítógépeken keresztül léptek be a Facebookra vagy a Twitterre, és szinte követhetetlenné vált az adatfolyam tényleges útja. A hirdetéseket olyan Paypal-fiókokon keresztül finanszírozták, amelyeket ellopott amerikai személyazonosságokkal nyitottak.

Talán az árulkodik a legjobban arról, hogy milyen hatékony is volt ez a propagandaművelet, hogy idővel tényleges amerikai vállalatok reklámhordozóként kezdték az orosz trollok hírfolyamait használni. Mivel fiókjaik több százezer vagy millió követővel rendelkeztek, a valós célról vélhetően semmit sem tudó cégeknek kifizetődőnek tűnt a posztjaikat szponzorálni. Ilyen reklámokért alkalmanként huszonöt-ötven dollár körüli összeget adtak.

A hatalmas netes publikumot ekkor már nem volt nehéz rábírni arra is, hogy haragjuknak a fizikai világban, az utcán is hangot adjanak. Magukat megint csak amerikai aktivistáknak kiadva tüntetéseket szerveztek, amelyeket a jól bevált módon a Facebookon reklámoztak. A demonstrációk egy részét ténylegesen is megszervezték, a résztvevőket pedig egyáltalán nem zavarta, hogy az állítólagos ötletgazda nem jelent meg. Az oroszok fő célja, a megosztás ott válik nyilvánvalóvá, hogy a választás után egyszerre két tüntetést is szerveztek, egyet Trump mellett, egyet ellene.