Benjamin Netanjahu alatt kissé megingott a kormányfői szék. Szerda este ugyanis kiderült: a rendőrség vádemelési javaslattal adja át az izraeli miniszterelnököt érintő mindkét korrupciós ügyet Aviháj Mandelblit főügyésznek. A labda most a főügyész oldalán pattog. Bonyolítja a helyzetet, hogy Mandelbit Netanjahu emberének számít, kinevezését a kormányfőnek köszönheti, korábban kabinetfőnökeként is dolgozott. Hogy valóban lesz-e vádemelés, vagy elejti az ügyet, az csak hetek, könnyen lehet, hogy hónapok múlva derül ki. A miniszterelnök azonban addig is védekezésre kényszerül.
A csak „ezres akta” néven elhíresült ügyben azzal vádolják Netanjahut és feleségét, hogy értékes ajándékokat, például pezsgőt, szivart, ékszereket fogadtak el éveken át, összesen mintegy egymillió sékel (70 millió forint) értékben Arnon Milchan hollywoodi és James Packer ausztrál üzletemberektől. Cserébe a vád szerint az izraeli miniszterelnök többek között azon dolgozott, hogy elfogadjanak egy törvényjavaslatot. Ennek lényege, hogy azon új bevándorlók vagy visszatérő izraeli állampolgárok, akik legalább tíz évet külföldön dolgoztak, adómentességet kapnak – Netanjahu állítólag szerette volna ezt az időtartamot húsz évre kiterjeszteni. A törvény célja, hogy ösztönözze a – lehetőleg gazdag – zsidók alijáját (Izraelbe települését), nem nehéz azonban belátni, hogy a jogi kiskapu a pénzmosásra is kitűnő lehetőséget nyújt. Gyanúra éppen az ad okot, hogy a két szóban forgó üzletember több millió dollárt spórolt volna meg, ha elfogadják a törvényjavaslatot.
A vádakat ugyanakkor árnyalja, hogy az „ezres akta” kapcsán az egyik koronatanú Jáir Lapid, a Jes Átid (Van Jövő) ellenzéki párt vezetője, aki 2013 és 2014 között pénzügyminiszterként dolgozott, amíg Netanjahu ki nem rúgta. A politikus azt állítja, hogy próbáltak rá nyomást gyakorolni, hogy fogadja el a törvénymódosítást, ám ő „ellenállt a kormányzati korrupciónak”. Természetesen a koalíció legnagyobb pártjaként kormányzó Likud viszont azzal védekezik, hogy az ellenzéki Lapid politikai támadásáról van szó.
És akkor még nem is volt szó a másik ügyről, az úgynevezett „kétezres aktáról”. Ebben hangfelvétel is bizonyítja, hogy Netanjahu tárgyalásokat folytatott Arnon Noni Mozesszel, a Jediót Ahronót című újság tulajdonos-kiadójával. A kormányfő megígérte, hogy csökkenti a rivális Jiszrael Hajom című lap példányszámát, és ezzel anyagi előnyökhöz juttatja Mozeszt, ha az cserébe kedvezőbb színben fogja feltüntetni lapjában.
Ráadásul Netanjahu életét a családja sem könnyíti meg. Januárban fia okozott botrányt, miután minden erőfeszítésük dacára kikerült egy 2015-ös felvétel, amelyen az ifjú Netanjahu azzal kérkedik egy sztriptízbár előtt egy földgázmágnás fiának, hogy az apja húszmilliárd dolláros üzletet hozott össze nekik. De felesége, Szara is rendszeres szereplője a híreknek. Kiderült már róla, hogy az állami pénzből, protokolláris célra vett italok kiürült üvegeit saját zsebre váltatta vissza; hogy adófizetői pénzből cseréltette ki a nyaralójukban az ülőgarnitúrát; vagy hogy furcsa módon minden hétvégén kiemelt díjazásért kellett villanyszerelőt hívniuk, nem beszélve a a gyakran rájövő dührohamról. A kicsinyesség már csak azért is érthetetlen, mert az izraeli kormányfő vagyonát 2015-ben 11 millió dollárra becsülték.
Netanjahu mindenesetre tagadja, hogy bármi rosszat tett volna, és nem hajlandó lemondani. Egyelőre koalíciós partnerei is egyhangúlag kiállnak mellette. Kérdés, mi történik akkor, ha már számukra is vállalhatatlan lesz a miniszterelnök.
