Az államfőt ugyanakkor korrupciós ügyei fojtogatják: már 2005-ben megvádolták egy több milliárd dolláros fegyverügylet kapcsán, igaz, 2009-es elnöki kinevezése előtt nem sokkal ezeket a vádakat ejtették. Összesen 18 pontban vádolták meg, de egyikben sem ítélték el. Azt sem sikerült senkinek bizonyítani, hogy személyes barátsága az indiai illetőségű Gupta családdal valóban előnyhöz juttatta-e a família gazdasági érdekeltségeit Dél-Afrikában. Mindezek miatt, és azért is, mert Zuma főleg a vidéki régiókban még mindig népszerű (sőt a pártján belül az elveszített tisztújítás ellenére is sok híve maradt), kritikusai óvatosan próbálnak manőverezni vele szemben. Cyril Ramaphosa nem meglepő módon meg is ígérte, hogy hatalomra kerülése esetén leszámol a korrupcióval.
Ramaphosának emellett is nagyon határozott tervei vannak az ország talpra állítására. Ennek talán legradikálisabb pontja, hogy kompenzáció nélkül venne el földet a nagybirtokosoktól, így küzdve az egyenlőtlenségek ellen. Bár 21. századi szemmel, posztkommunista országból szemlélve némileg ijesztőnek tűnik egy ilyen terv, Dél-Afrikában nem új, többen már évek óta sürgetik. Azonban a korábbi kormányok nemzetközi hitelt akartak felvenni ingatlanfejlesztésre (a lakhatási viszonyok kritikusak), illetve a rossz állapotban lévő elektromos hálózat javítására. A földek elvétele viszont ijedséget váltott volna ki a piacokon, így a tervet ejtették – ám ha Ramaphosa elnök lesz, újra elővehetik. Ezzel azonban ingoványos talajra lépnek, mert egy ilyen akció minden bizonnyal azonnal feleleveníti majd a Zimbabwében 2000-ben elindított reformot, ahol fehér farmerektől vette el az állam a földjüket.
