Attól tartok, az írek megszavazzák, hogy gyerekeket ölhessenek – így kesereg egy magát katolikusnak valló idős ír ápolónő az egyik közösségi portálon négy hónappal az abortusz szabályozásáról szóló népszavazás előtt. Az embereket végletesen megosztja a kérdés, indulatok feszülnek egymásnak, az utcán a magzat védelmét vagy éppen a terhességmegszakítás szabadságát hirdető aktivisták szórólapoznak. Írország 1983 óta alkotmányos szinten védi a méhen belüli életet, a magzatnak ez alapján ugyanolyan joga van az élethez, mint a megszületett embernek. Ennek az alkotmányos kitételnek a módosítását célozza az a mozgalom, amely már hosszú ideje kampányol a téma legfelsőbb szintű rendezése, vagyis az abortusz-liberalizáció érdekében. A szigetországból évente több ezren repülnek át Nagy-Britanniába, hogy elvégeztessék magukon a beavatkozást egy nem kívánt terhesség esetén. Teszik ezt azért is, mert Írországban még a várandósság legelső szakaszára alkalmazott gyógyszeres beavatkozás is tiltott. Az országban csakis abban ez esetben engedélyezett az abortusz, ha a magzat az anya életét fenyegeti. Ide tartozik az az eset is, ha az anya pszichológus által bizonyítottan öngyilkossági hajlamot mutat terhessége miatt.
Az ír miniszterelnök január legvégén jelentette be, hogy népszavazásra bocsátja a kérdést, és óva intette az embereket, hogy egymásnak essenek az ügyben, de az indulatokat nem sikerült visszafognia. Ha az emberek többsége az alkotmányos tiltás visszavonása mellett dönt, a parlamentnek törvényt kell hoznia egy liberalizált megoldásról. Az abortuszkérdés egyébként évtizedek óta foglalkoztatja és megosztja az ír társadalmat, lévén, hogy a kérdéssel jóformán mindenki találkozik, ha nem a családban, akkor a szélesebb ismeretségi körében – és most már a médiában is. Az illegális gyógyszeres terhességmegszakítást és a külföldi abortuszturizmust kevesen tagadják, ugyanakkor az élet keresztény szentsége, a tradicionális értékek tisztelete is mélyen él a társadalomban.
Az abortusz liberalizálása mellett rengeteg kis civil szervezet kampányol, nem meglepő módon sokan közülük Soros György milliárdos üzletember alapítványain keresztül részesülnek támogatásban. Áll is a bál körülöttük, pontosabban az Amnesty Internationalnak (AI) akadt problémája egy, az ír kampányköltéseket figyelő hatósággal. Az állami szerv azt állítja, hogy mivel az AI 137 ezer eurós támogatást fogadott el a Nyílt Társadalom Alapítványtól, megsértette a kampányfinanszírozásról szóló ír törvényt. Az Amnesty megtámadta a döntést, de például egy nála kisebb alapítvány, az Abortion Rights Campaign úgy döntött, visszafizeti anyaszervezetének a Sorostól kapott 25 ezer eurót.
Ha az ügyet övező viták hevességét jobban akarjuk érteni, csak kicsit kell visszamenni az időben. Míg az ezredforduló környékén a Kelta Tigrisnek nevezett Írországban zajló rohamos változások a modernizációról, gazdasági fellendülésről, az olcsó pénzről, társadalmi mobilitásról szóltak, addig ma mélyrehatóbb, identitásbeli változások zajlanak. Ennek volt legmarkánsabb jele 2016-ban, hogy az írek kétharmada referendumon szavazta meg az azonos neműek házasságának lehetőségét. Egy olyan országról beszélünk, ahol 1996-ig törvény tiltotta a katolikus házasság felbontását.
A vita gyakran igen leegyszerűsített keretek között folyik, ahol a haladást, a modernitást csakis a liberális beállítottságú abortuszpártiak képvislehetik, a maradiság, a hagyományokhoz való felesleges ragaszkodás, a bezárkózás szerepét pedig az életvédőkre, de általában a katolikusokra osztják. Ez a fajta megbélyegzés már a homoszexuálisok egyenrangúsításáról szóló referendum után is működött, akkor a házasság liberalizációja ellen egyedül többségi szavazattal voksoló Roscommon megye lakóit bumfordi, részeges íreknek nevezték, akik a XX. században ragadtak.
