Ha az ügyet övező viták hevességét jobban akarjuk érteni, csak kicsit kell visszamenni az időben. Míg az ezredforduló környékén a Kelta Tigrisnek nevezett Írországban zajló rohamos változások a modernizációról, gazdasági fellendülésről, az olcsó pénzről, társadalmi mobilitásról szóltak, addig ma mélyrehatóbb, identitásbeli változások zajlanak. Ennek volt legmarkánsabb jele 2016-ban, hogy az írek kétharmada referendumon szavazta meg az azonos neműek házasságának lehetőségét. Egy olyan országról beszélünk, ahol 1996-ig törvény tiltotta a katolikus házasság felbontását.
A vita gyakran igen leegyszerűsített keretek között folyik, ahol a haladást, a modernitást csakis a liberális beállítottságú abortuszpártiak képvislehetik, a maradiság, a hagyományokhoz való felesleges ragaszkodás, a bezárkózás szerepét pedig az életvédőkre, de általában a katolikusokra osztják. Ez a fajta megbélyegzés már a homoszexuálisok egyenrangúsításáról szóló referendum után is működött, akkor a házasság liberalizációja ellen egyedül többségi szavazattal voksoló Roscommon megye lakóit bumfordi, részeges íreknek nevezték, akik a XX. században ragadtak.
