Miközben a magyar kormányzati kommunikációban a migrációval kapcsolatos európai uniós jogalkotás kimerül a felső korlát nélküli, kötelező kvóta gyakori emlegetésével, a valós helyzet ennél sokkal összetettebb. Egyrészt a kötelező kvóta – vagyis állandó elosztási mechanizmus arra az esetre, ha egy tagállam képtelen megbirkózni a rá nehezedő nyomással – csak a menekültstátusra jogosultakra vonatkozik, az összes többi migránsra nem. Másrészt a migrációval kapcsolatban összesen 23 uniós szintű jogszabályról van szó, amelyek közül csak egy – bár kétségtelenül nagyon fontos – a kvótarendszer.
Ebből a 23 jogszabályból 9-et már minden szükséges fórumon elfogadtak, vagyis rendelkezéseik alkalmazhatók. 14 jogszabály esetében pedig vagy az Európai Parlament, de még gyakrabban a tagállamok kormány- és államfőit tömörítő Európai Tanács jóváhagyása szükséges. A már elfogadott jogszabályok közé tartozik az a döntés, amely a menekültek egyszeri, kötelező áthelyezéséről határozott. Ezt támadta meg Magyarország az Európai Bíróság előtt, ám mivel a pert elveszítette, de kötelezettségét azóta sem teljesítette, így ismét – immár alperesként – mehet a bíróságra.
Szintén elfogadott jogszabály szól a már jogellenesen az EU-ban tartózkodó, harmadik országbeli állampolgárok visszaküldésének végrehajtásához kiállított, egységes európai úti okmányról, az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség (Frontex) megerősítéséről vagy a a harmadik országbeli állampolgárok be- és kilépését nyilvántartó határregisztrációs rendszer korszerűsítéséről. Elfogadták azt a javaslatot is, amely arra irányul, hogy uniós források bevonásával mobilizálják az afrikai és más szomszédos országokbeli fejlesztési támogatásokat érintő magánbefektetéseket. A maradék 14 jogszabállyal kapcsolatban van egy ütemterv, ami leginkább az Európai Bizottság szándékait tükrözi, de az eddig lépések fényében úgy tűnik, az Európai Parlament is partner. Legnehezebb feladat – mint mindig – az Európai Tanácson, vagyis a tagállamokon átvinni a döntéseket. Ugyanakkor a tervek szerint viharos gyorsasággal követik egymást az események a következő hónapban, ugyanis júniusig tulajdonképpen az összes hiányzó intézkedés végére pont kerülhet. Például márciusban már teljes mértékben működnie kell a Frontex visszaküldési kapacitásának, vagyis a jogosulatlanul itt tartózkodók visszaszállításának. A befogadott személyek száma ezután meghatározott ütem szerint fog növekedni. Áprilisban egy régi vitát kellene lezárni, hogy a felelősségvállalás és a szolidaritás között mi az optimális egyensúly. Ezen alapul azután majd a menekültek elosztásának rendszere, amiben pedig júniusban kell politikai megállapodásra jutni. Közben a legális, munkavállalási célú migráció segítése érdekében az úgynevezett kékkártya-irányelvet is el fogják fogadni, de további három afrikai országgal visszafogadási egyezményt is köt majd az EU, és újabb 340 millió eurót költ észak-afrikai programokra.
