Miközben a magyar kormányzati kommunikációban a migrációval kapcsolatos európai uniós jogalkotás kimerül a felső korlát nélküli, kötelező kvóta gyakori emlegetésével, a valós helyzet ennél sokkal összetettebb. Egyrészt a kötelező kvóta – vagyis állandó elosztási mechanizmus arra az esetre, ha egy tagállam képtelen megbirkózni a rá nehezedő nyomással – csak a menekültstátusra jogosultakra vonatkozik, az összes többi migránsra nem. Másrészt a migrációval kapcsolatban összesen 23 uniós szintű jogszabályról van szó, amelyek közül csak egy – bár kétségtelenül nagyon fontos – a kvótarendszer.
Ebből a 23 jogszabályból 9-et már minden szükséges fórumon elfogadtak, vagyis rendelkezéseik alkalmazhatók. 14 jogszabály esetében pedig vagy az Európai Parlament, de még gyakrabban a tagállamok kormány- és államfőit tömörítő Európai Tanács jóváhagyása szükséges. A már elfogadott jogszabályok közé tartozik az a döntés, amely a menekültek egyszeri, kötelező áthelyezéséről határozott. Ezt támadta meg Magyarország az Európai Bíróság előtt, ám mivel a pert elveszítette, de kötelezettségét azóta sem teljesítette, így ismét – immár alperesként – mehet a bíróságra.
Szintén elfogadott jogszabály szól a már jogellenesen az EU-ban tartózkodó, harmadik országbeli állampolgárok visszaküldésének végrehajtásához kiállított, egységes európai úti okmányról, az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség (Frontex) megerősítéséről vagy a a harmadik országbeli állampolgárok be- és kilépését nyilvántartó határregisztrációs rendszer korszerűsítéséről. Elfogadták azt a javaslatot is, amely arra irányul, hogy uniós források bevonásával mobilizálják az afrikai és más szomszédos országokbeli fejlesztési támogatásokat érintő magánbefektetéseket. A maradék 14 jogszabállyal kapcsolatban van egy ütemterv, ami leginkább az Európai Bizottság szándékait tükrözi, de az eddig lépések fényében úgy tűnik, az Európai Parlament is partner. Legnehezebb feladat – mint mindig – az Európai Tanácson, vagyis a tagállamokon átvinni a döntéseket. Ugyanakkor a tervek szerint viharos gyorsasággal követik egymást az események a következő hónapban, ugyanis júniusig tulajdonképpen az összes hiányzó intézkedés végére pont kerülhet. Például márciusban már teljes mértékben működnie kell a Frontex visszaküldési kapacitásának, vagyis a jogosulatlanul itt tartózkodók visszaszállításának. A befogadott személyek száma ezután meghatározott ütem szerint fog növekedni. Áprilisban egy régi vitát kellene lezárni, hogy a felelősségvállalás és a szolidaritás között mi az optimális egyensúly. Ezen alapul azután majd a menekültek elosztásának rendszere, amiben pedig júniusban kell politikai megállapodásra jutni. Közben a legális, munkavállalási célú migráció segítése érdekében az úgynevezett kékkártya-irányelvet is el fogják fogadni, de további három afrikai országgal visszafogadási egyezményt is köt majd az EU, és újabb 340 millió eurót költ észak-afrikai programokra.
Egy program biztosan túlnyúlik ez év júniusán. Az Európai Bizottság tavaly ősszel javasolta, hogy önkéntes alapon 50 ezer főt fogadjanak be a tagállamok az unión kívüli táborokból. Erre a célra 500 millió eurót különített el Brüsszel. Eddig közel 40 ezer főre érkezett felajánlás; nem meglepő módon Magyarország neve mellett nulla menekült szerepel. A letelepítési program tavasszal indul, októberig hajtják végre a tagállamok a vállalások első, jövő év májusáig pedig a második felét.
A statisztikák is táplálják a brüsszeli ambíciókat. Ma már szinte mindenki arról beszél, hogy kezelhetővé vált a helyzet, már ami a határok védelmét illeti. A Görögországba szabálytalanul érkező migránsok száma a 2016-os 177 ezerről 2017-ben körülbelül 35 ezerre csökkent, Olaszországba pedig megközelítőleg 30 százalékkal kevesebben érkeztek, mint 2016 azonos időszakában. A nagy kihívás most Afrika. A legutóbbi EU–Afrika-csúcson ugyanis kiderült, hogy utóbbi földrész államainak nincs egyeztetett álláspontjuk, az európai beruházásokat és támogatásokat úgy tekintik, mint valamiféle jóvátételt a gyarmatosítások miatt. A migrációról pedig egyszerűen az a véleményük, hogy elsősorban nem az ő problémájuk.
Hiába győzték le az Iszlám Államot Szíriában, a háborúnak még koránt sincs vége, ami újabb és újabb menekülthullámok elindulásával jár. A szír hadseregnek az orosz légierő támogatásával induló decemberi offenzívája, majd a törökök kurdok elleni Olajág hadművelet miatt például alig egy hónap alatt az ENSZ adatai szerint ismét több mint 247 ezren kényszerültek menekülésre. A Human Rights Watch jogvédő szervezet helyszíni interjúkból úgy tudja, a török határon – aminek jelentős részét már fal védi – gyakran előfordul, hogy a határőrök az átkelők felé lőnek. Az Emberi Jogok Szíriai Megfigyelőközpontja nevű, a lázadókhoz közeli emigránsszervezet 2017 novemberében 336-ra tette a török határon agyonlőtt menekültek számát. Törökország ugyanakkor már eddig is legalább 3,5 millió menekültet fogadott be. (MN)
