Ahhoz képest, hogy a német szociáldemokraták (SPD) a szeptemberi választások után hallani sem akartak az addigi nagykoalíció folytatásáról, a balközép párt meglepően gyorsan, három hét után megegyezésre jutott Angela Merkel uniópártjaival (CDU/CSU). Persze azért az SPD január közepéig gondolkodott, és a kongresszus csak ekkor hatalmazta fel végleg a pártelnökséget, hogy tárgyalásokat kezdjen. A koalíciós szerződésben mindkét fél számos kompromisszumot kötött. Az SPD-nek nem sikerült a két legfontosabb követelését, azaz a menekültek családtagjainak szabad beutazását és a mindenkire kötelező állami társadalombiztosítás bevezetését keresztülverni. Mindazonáltal a párt fontos tárcákat kap az új kormányban. Övék lett a külügy, a pénzügy, a munkaügy, az igazságügy, a családügy és a környezetvédelem. A szokásokhoz híven a külügyminisztert a mindenkori kisebbik koalíciós partner adja. Az viszont már sokakat meglepett, hogy maga Martin Schulz pártelnök kapja a posztot, merthogy az Európai Parlament volt elnöke hosszú ideig elzárkózott a kormánytagságtól. A koalícióra a pecsét azonban csak az SPD-tagságban lebonyolított szavazás után kerülhet, így március közepéig még biztosan nem kezdheti el munkáját a német kormány.
Az SPD nagy trófeája a pénzügyminiszteri poszt. A tárcát az előző ciklusban a kereszténydemokrata Wolfgang Schäuble töltötte be, aki mind az eurózónán, mind Németországon belül a szigorú spórolást hirdette. Azzal, hogy az SPD-hez kerül a tárca, növelni lehet a társadalmi újraelosztást a jelentős adóbevetélekből és a költségvetési többletből. A pénzügyminisztériumból az SPD sikeresen támogathatja Emmanuel Macron terveit is egy egységesebb eurózónáról. A tárca várományosaként Olaf Scholz jelenlegi hamburgi tartományfőnököt kezelik, aki az SPD-ben lehetséges kancellár-jelöltnek számít. Osztogató pénzügyminiszterként megalapozhatja népszerűségét. Jelenleg azonban az SPD messze van attól, hogy esélyes kancellár-jelöltekben gondolkodhasson. A legfrissebb közvélemény-kutatás szerint immáron csak tizenhét százalék szavazna a szocdemekre, ezzel csupán két százalékkal előzik meg a bevándorlásellenes Alternatíva Németországnak (AfD) pártot.
Az SPD-n belül a koalíció támogatói és hívei egyaránt az AfD-től való félelemmel érvelnek: egyesek szerint egy mostani előrehozott választáson omlana be a német szociáldemokrácia, mások szerint ez viszont a nagykoalíció folytatása miatt fog 2021-ben bekövetkezni. A vita még nem ért véget, ugyanis az SPD egy pártbeli népszavazástól teszi függővé, aláírja-e a szerdai koalíciós megállapodást. Az SPD közel félmillió tagja az elkövetkező három hétben adhatja le a szavazatát. A koalíciót támogató pártelnökség mellett a párt baloldala és főleg a Merkel-ellenes ifjúszocialisták (Jusos) is járják az országot és győzködik a tagságot. Mivel az SPD számára a jelenlegi népszerűségvesztéssel járó koalíciónál már csak egy hirtelen kiszállás okozhatna nagyobb gondot, vélhetően a tagság követni fogja a pártelnökség ajánlását, és igent mond a 2005 óta harmadszorra összeálló CDU/CSU-SPD-kormányra.
Az SPD mellett a koalíció a bajor keresztényszociálisoknál (CSU) is vitatott. A bajor kormánypárt attól fél, hogy egy túlzottan menekültbarát berlini vonal miatt további szavazói léphetnek le az AfD-hez. Idén ősszel Bajorországban tartományi választások lesznek, és a CSU elvesztené jelenlegi müncheni abszolút többségét. Ezért lehet fontos a pártnak, hogy ők jelölhetik a belügyminisztert Berlinben, Horst Seehofer korábbi bajor kormányfő, CSU-elnök személyében. A politikus tárcája a „hazaügyi” kitétellel is kibővül, ami érdemben nem sokat jelent – de megerősítheti a CSU jobboldali imidzsét.
– Fontos kiemelni, hogy bár a koalíciós megállapodás megszületett, annak életbe lépése az SPD tagságának a hozzájárulásától függ – nyilatkozta lapunknak Hegedűs Dániel politológus. A több mint 450 ezer párttag álláspontja azonban igencsak megosztott, így a nagykoalíció jövője is kétesélyes még. Hegedűs véleménye szerint nem feltétlenül lesz negatív hatással a magyar–német kapcsolatokra, ha Martin Schulz kapja meg a külügyminiszteri széket. – Schulz valóban többször is kritikusan nyilatkozott a magyar kormányról, de számos fontos kérdés nem a miniszter, hanem a külügyi apparátus szintjén dől el, így nem biztos, hogy a német–magyar kapcsolatok alapdinamikáján rövid távon érzékelhető lesz a változás – folytatta a politológus. Kiemelte, hogy az SPD-tagság szavazása miatt március elejéig-közepéig még biztosan nem fog megalakulni az új német kormány, és a közelgő választás miatt egyébként is óvatosabban fogják kezelni a Magyarországgal kapcsolatos kérdéseket. Így rövid- és középtávon nem valószínű, hogy nyomás nehezedne Magyarországra egy Martin Schulz vezette német külügyminisztérium részéről – fűzte hozzá Hegedűs. A szakértő azt is kifejtette, hogy az SPD-tagság és a pártelit közötti konfliktus még alakíthat az eseményeken, hiszen majd 25 ezer új párttag csatlakozott a szociáldemokratákhoz csak január óta, jórészt azzal a céllal, hogy megakadályozzák a nagykoalíciót. – A Jusos, a párt ifjúsági szervezete a nagykoalíció legnagyobb ellenzője, jól szervezett és professzionális ellenkampányuknak hiba lenne alábecsülni a hatását – zárta gondolatait Hegedűs Dániel.
