Több mint négyszáz nap telt már el azóta, hogy Donald Trump az Egyesült Államok elnöke lett, ám a 188 pozícióból 41-ben a mai napig nincs kinevezve amerikai nagykövet. Köztük van egyébként Magyarország is, bár hozzánk legalább David Cornstein személyében már legalább a jelölt megvan. Barack Obamánál ugyanebben az időszakban már csak 21-en hiányoztak, azonban az sem mellékes, hogy honnan. A probléma ugyanis most az, hogy Amerika több fontos, stratégiai szövetségesénél sincs még az állandó misszióvezető. Nincs nagykövet például Dél-Koreában (a pletykák szerint a kiszemelttel nem jutottak dűlőre az észak-koreai politikát illetően), de a tágabban vett Közel-Kelet kulcsállamaiban, így Szaúd-Arábiában, Jordániában, Katarban, Egyiptomban, Törökországban, Marokkóban és Líbiában sem. Sőt, állítólag az Egyesült Arab Emírségekből is távozni készül a külképviselet vezetője. Hogy miért van, és miért baj ez?
Donald Trump már kampánya során is sokat kritizálta az előző amerikai elnökök nem túl sikeres közel-keleti politikáját. Hogy a térség számára is kiemelkedően fontos, azt jól jelzi, hogy első külföldi útja is Szaúd-Arábiába, majd Izraelbe vezetett. Ám a kedélyek csillapítása helyett inkább csak újra és újra olajat önt a tűzre. Tavaly decemberben például elismerte Jeruzsálemet Izrael fővárosaként a teljes iszlám világ rosszallását kiváltva. Aztán januárban bejelentették a szíriai kurdok felfegyverzését, mire megindult Észak-Szíriában a török Olajfaág hadművelet. Közben folyamatosan terítéken van az úgynevezett iráni atomalku felmondása is. És a sort még hosszan lehetne folytatni.
###HIRDETES###
Ebben a helyzetben az érintett országok stratégiai fontosságúak lennének az Egyesült Államoknak. Donald Trumpnak, illetve vejének és tanácsadójának, Jared Kushnernek állítólag eltökélt szándéka az izraeli–palesztin konfliktus rendezése. Ehhez képest nincs nagykövet az ügyben megkerülhetetlen Jordániában. Katarban annak ellenére nincs amerikai képviselet-vezető, hogy az országban katonai bázisuk van, továbbá az arab államok szankciói miatt óriási szükség lenne egy közvetítőre. Egyiptom és Líbia főként a terrorizmus elleni küzdelem miatt jelentősek, de utóbbi Európa kapujában a migráció megfékezése miatt is megkerülhetetlen, csakúgy mint Marokkó. A NATO-tag Törökországgal elmérgesedett viszony rendezéséhez sem ártana egy tapasztalt diplomata. Végül, ami Szaúd-Arábiát illeti: Mohamed bin Szalmán koronaherceg márciusban Nagy-Britanniát és az Egyesült Államokat is felkeresi, miközben a Saudi Aramco olajvállalat tőzsdére bocsátásáért New York és London fut versenyt.
A kétoldalú kapcsolatok persze egy ideig nagykövet nélkül is elketyegnek. Nemrégiben Rex Tillerson külügyminiszter is a térségbe látogatott, ám mindent nem pótolhat. Hosszú távon számos olyan helyzet adódhat, mikor szükség lenne egy diplomata munkájára. A hiány ráadásul egyrészt tiszteletlenségről is árulkodik, másrészt a befolyás gyengülésével utat engedhet az orosz nyomulásnak.
Hogy akkor miért a késlekedés? Washington állítja, keményen dolgozik a nagykövetek kiválasztásán, egyszerűen nehéz dolguk van, kevés az alkalmas jelölt. Arról is pletykálnak, hogy sokan nem szívesen vállalják a tisztséget, tudván, hogy aztán majd magyarázkodhatnak Trump egy-egy kijelentése után. De állítólag az sem segít, hogy a Közel-Kelet Jared Kushner egyszemélyes „játszótere” lett.
