Óriáskígyóként sorakoztak egymás mögött a kamionok a Rijádból kivezető kétszer négysávos autópálya melletti porba lehúzódva. Ötven megpakolt teherjármű, rakterükben 592 tonna élelmiszer – gyümölcslé, konzervek, cukor – 208 tonna datolya, 126 tonna orvosi felszerelés. Úti céljuk jó tíz napos vezetés után Jemen.
A déli szomszédra ráfér minden segítség: az országban 2014 szeptembere, a húszi lázadók puccsa óta háború dúl, melyben az ENSZ becslései szerint legalább tízezren veszítették életüket. A népesség kétharmada segélyre szorul, milliók éheznek, ráadásul a lakosságot az elmúlt évtizedek egyik legsúlyosabb kolerajárványa is sújtja, immár több mint egymillió fertőzöttel, és a kétezret is meghaladó számú halottal. A betegség sok folyadékkal egyébként jól kezelhető lenne, de Jemenben az üzemanyagnak, és emiatt tisztítóberendezések által átszűrt víznek is híján vannak. Meg lényegében mindennek. A világ harmadik legjobban felfegyverzett népének csak fegyverből van elég.
Nem ez az első szállítmány Szaúd-Arábiából, szinte hetente indulnak a kamionok. A gazdag olajmonarchia az elmúlt közel három évben összesen 8,2 milliárd dollárnyi (2130 milliárd forint) segélyt juttatott el Jemenbe, ami több mint 85 százaléka az országba befolyó összes támogatásnak. Rijád persze nem pusztán nagylelkűségből nyújt segítséget. Szaúd-Arábia a háborúban is nyakig benne van, hiszen – miután a húszi lázadók elfoglalták az ország területének 80 százalékát, elűzték a törvényesen megválasztott Manszúr Hádi elnököt, és rakétákkal lövik a szaúdi területeket is – 2015-ben egy arab koalíció élén beavatkozott a konfliktusba. A húszikat azonban még mindig nem sikerült legyőzni, a patthelyzetben és a humanitárius katasztrófa kialakulásában tehát a szaúdiaknak is van a felelősségük.
Közben több emberi jogi szervezet is azzal vádolja Szaúd-Arábiát, hogy bombázásaikban civilek is meghaltak. A nem túl precíz, úgynevezett kazettás bombák alkalmazását is a szemükre hányták, amivel szemben az sem jelent kifogást, hogy a húszik is háborús bűncselekményeket követnek el. Sőt, már a nemzetközi nyomás is egyre fokozódik: nemrégiben amerikai szenátorok egy csoportja vetette fel, hogy az Egyesült Államok ne támogassa tovább a jemeni beavatkozást, előtte nem sokkal Németországban merült fel, hogy ne adjanak el többé fegyvert a jemeni háború résztvevőinek. Ebben a helyzetben érthető módon Rijádnak is létfontosságú, hogy javítson a nemzetközi megítélésén – így aztán a segélyszállítmányok is rendre kamerák kereszttüzében, újságírók előtt indulnak útjukra.