Hiába rendelkezett Michel Temer brazil elnök a februári riói karnevál után arról, hogy beveti a katonaságot a nyomornegyedekben, nem csitul az erőszak. Az egyik legújabb áldozat egy katonai műveleteket monitorozó emberi jogi aktivista és szociológus, Marielle Franco, akit a belvárosban végeztek ki egy tanácskozás után. A nyomornegyedben született Franco főként a szegénységben élő nők helyzetével foglalkozott, és köztudottan kritikus volt a katonák bevetésével kapcsolatban.
A több mint 3000 főt mozgósító beavatkozásra a bandák és a rendőrség közti háború elharapódzása miatt volt szükség; a kormányzat szerint fennállt a veszély, hogy teljesen elveszítik a város fölötti ellenőrzést. A rendőrség már a főutak és az autópályák biztonságát sem tudta szavatolni, a tűzharcok a munkába igyekvő autósok közvetlen közelében zajlottak. Bizonyos városrészekbe a bandaháború miatt lehetetlenné vált a bejutás, az iskolák és kórházak közül sok bezárt. Pedig a brazil rendőrséget is az egyik legkeményebbként tartják számon, emberi jogi szervezetek szerint tavaly és 2016-ban is ezer emberrel végeztek az egyenruhások.
A bevetésről szóló elnöki rendelet értelmében az akció célja a közbiztonsági szervek működésének visszaállítása és a bűnözési ráta csökkentése. Időkeretet nem határoztak meg, a katonai vezetőség sajtótájékoztatón biztosította a lakókat, hogy a megszállás mindössze addig tart, amíg a rendőrség képes lesz újra visszavenni az ellenőrzést. Nemcsak az ellenzék, de a kormányzat számára is megosztó lépésnek bizonyult a beavatkozás. A katonákat a tűzparancson felül fölhatalmazták arra, hogy bárki otthonába behatoljanak. A városrészekben háborús helyzet állt elő: lakók arra figyelmeztették egymást, hogy mindig vigyék magukkal személyazonosságot igazoló irataikat, és ne hordjanak maguknál olyan tárgyat – például hosszú esernyőt –, ami hasonlíthat fegyverre.
Közben a döntést kritizálók szerint a Temer-kormány szavazatmaximalizálásra használja a katonaságot a biztonságukért aggódó brazilok körében, de az akció önmagában semmilyen hosszú távú megoldással nem szolgál az erőszakra, a drogproblémára, a fegyverkereskedelemre vagy éppen a rendőrséget is súlyosan érintő korrupcióra. A favelák lakói között kerekasztal-beszélgetéseket szervező, Faferj nevű szövetség hangsúlyozta, hogy a nyomornegyedeknek szociális, nem pedig katonai intervencióra van szükségük. „Olyan beavatkozás kell, ami életet, nem pedig halált hoz a favelákba” – írták hivatalos közleményükben. A riói katonai akciókért felelős, a várost jelenleg irányító Walter Souza Braga Netto tábornok deklaráltan „tesztlehetőségként” fogja föl a helyzetet. Vagyis ha a mostani beavatkozást sikeresnek minősítik, más problémás városokban is bevett módszerré válhatna a katonaság bevetése.
Brazíliában a katonaságot eddig is gyakran hívták segítségül olyan esetekben, mikor valamilyen nagy eseményt – például a karnevált vagy az olimpiát – kellett biztosítani. Ám ehhez hasonló, határozatlan idejű katonai akcióra az 1985-ben véget ért diktatúra óta nem volt példa. A diktatúra alatt gyakran előfordult, hogy a katonaság vagy a rendőrség erőszakot alkalmazott, nemcsak a bűnözőkkel, de a rendszert ellenzőkkel szemben is. Megfigyelők pedig attól tartanak, hogy az októberi választások közeledtével mindez ismét megtörténhet.
