Az első hasonló tömegmegmozdulást három hete tartották a meggyilkolt újságíróra, Ján Kuciakra és barátnőjére való – akkor még politikamentesnek meghirdetett – megemlékezésként. A mostani és a múlt pénteki tüntetés gyakorlatilag az első „gyászmenet” folytatásának tekinthető, bár időközben a szervezők követelései változtak, fokozódtak.
Míg az első – néhány ezres – tömegmegmozduláson még a kettős gyilkosság kivizsgálását és az országos rendőrfőkapitány, illetve az időközben posztjáról lemondó Robert Kalinák belügyminiszter távozását sürgették, a múlt heti rendezvény szervezőinek legfőbb követelése már a Robert Fico vezette kormány távozása volt. A mostani tömegmegmozduláson – amelyet egy nappal azután tartottak, hogy Robert Fico csütörtökön lemondott miniszterelnöki posztjáról – már a 2016-os parlamenti választáson legnagyobb támogatottságot szerző kormánypárt, az Irány – Szociáldemokrácia (Smer – SD) vezető képviselőinek a „közéletből való távozását” és előre hozott parlamenti választásokat követeltek.
A péntek délután ötre meghirdetett demonstrációk közül ismét a pozsonyi Szlovák nemzeti felkelés (SNP) terén tartott megmozduláson vettek részt a legtöbben, a tüntetők fél órával a rendezvény kezdete után csaknem teljesen megtöltötték a teret, amely a hasonló rendezvények leggyakrabban választott helyszínének számít Pozsonyban. A tüntető tömeget jelentős részben fiatalok alkották, sokan közülük transzparenseket tartottak, ezek között az „Elég volt”, „Ideje menni”, „Nem akarunk maffiaállamot” és hasonló, illetve a legerősebb kormánypárt funkcionáriusainak bebörtönzését követelő feliratokat lehetett olvasni.
A tüntetésen felszólaló szónokok – akik között több színész, zenész, liberális értelmiségi volt – hasonló értelmű követeléseket fogalmaztak meg, leginkább előre hozott választásokat sürgettek, illetve azon véleményüknek adtak hangot, hogy a Robert Fico lemondása után az új kabinet megalakításával megbízott Peter Pellegrini leendő miniszterelnök csupán „Fico bábja”, valamint arra is felszólították a pozsonyi törvényhozás képviselőit, hogy ne szavazzanak bizalmat az új kormánynak.