Montenegró is bekerült aközé a nyolc ország közé, amelyek kínai adósságspirálba keveredhetnek a washingtoni Globális Fejlődésért Központ (Center for Global Development, CGD) március elején publikált tanulmánya szerint. A 17 évvel ezelőtt alapított agytröszt azt elemezte, hogy a kínai kereskedelmi (és egyben geopolitikai színezetű) stratégiában, az Új selyemút projektben való részvétel hogyan alakítaná át az egyes országok adósságállományát. Arra jutottak, hogy nyolc állam az átlagosnál magasabb államadóssággal kell hogy majd megküzdjön:
Dzsibutiról, Kirgizisztánról, Laoszról, a Maldív-szigetekről, Mongóliáról, Montenegróról, Pakisztánról és Tádzsikisztánról van szó.
A kutatók azt nem vizsgálták a főleg médiából összeszedett adatok alapján, hogy a kínai kölcsönök miként hatnak majd az egyes országok gazdasági fejlődésére. Ugyanakkor megemlítették, hogy Kína kölcsönei nem feltétlenül segíti elő a fejlődést, mert a fejlődő országokkal eltérő módon bánnak: előfordul, hogy elengedik a kölcsönöket, máskor pedig vitatott területek vagy fontos infrastruktúrák fölötti ellenőrzést követelnek a ki nem fizetett pénzük helyett. Tavaly például az ázsiai Srí Lankán és az afrikai Dzsibutiban is kínai állami cégek vették át az irányítást egy-egy kikötő felett – utóbbi azért is pikáns, mert ott az Egyesült Államok, Franciaország és Japán is állomásoztat csapatokat.
Nyugaton gyakran éri kritika Kínát amiatt az eljárása miatt, hogy infrastruktúra-fejlesztésre kölcsönöket nyújt latin-amerikai, afrikai, közép-ázsiai, és adott esetben európai fejlődő országoknak, majd mikor azok nem képesek törleszteni, más módon nyújtják be a számlát.
Egyesek „adósságspirál-diplomáciának” is nevezik ezt a módszert,
amelynek montenegrói szálai két okból is fontosak magyar szemmel. Egyrészt azért, mert a tervezett Budapest–Belgrád- és Budapest–Kolozsvár-vasútvonal is kínai pénzből valósulhat meg. Másrészt Kína (valamint Oroszország és Törökország) növekvő balkáni befolyásszerzését az Európai Bizottság is fölismerte. Februárban a testület publikálta is a nyugat-balkáni régió hat országának uniós integrációjára vonatkozó stratégiáját, amiben Montenegró és Szerbia potenciális EU-csatlakozását 2025-re tippeli.
Jelenleg a tavaly óta már NATO-tag Montenegró áll legközelebb az uniós csatlakozáshoz. Mégis, a CGD elemzése nem sok jót jósol nekik. Mint írják, költségvetési kiigazítás hiányában a Világbank előrejelzése szerint 2018-ban elérheti az államadósság az éves bruttó nemzeti össztermék (GDP) 83 százalékát. Ennek oka egy óriási infrastruktúra-fejlesztés, a bari kikötőt Szerbiával összekötő autópálya építése – így kapcsolódna be Montenegró a balkáni kereskedelmi hálózatba.
A Kínai Eximbank állja az építkezés első szakasza egymilliárd eurós költségeinek 85 százalékát a 2014-es megállapodás értelmében (az összeg azóta már 1,1 milliárdosra duzzadt, ez a montenegrói GDP 25 százalékát teszi ki). Húszéves futamidőre, 2 százalékos kamattal nyújtják a hitelt a kínaiak. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) szerint a második és harmadik építési szakaszba csak akkor léphet majd a projekt, ha a hitelek sokkal kedvezőbbek lesznek. Ellenkező esetben a kínaiak miatt csődközeli állapotba kerülhet Montenegró, ahol áprilisban egyébként elnökválasztást is tartanak.
