Szerdán Berlinben megalakult Angela Merkel német kancellár negyedik kormánya, így véget ért a II. világháború utáni Németország leghosszabb kormányalakítási folyamata.
A szövetségi kormányt 2005 óta vezető politikust a tavalyi szövetségi parlamenti (Bundestag) választás utáni 171. napon választották meg ismét kancellárnak. Az eddigi rekord 86 nap volt, 2013-ban állították föl a régi-új kormánypártok, a Kereszténydemokrata Unió (CDU), a testvérpárt Bajor Keresztényszociális Unió (CSU) és a Németországi Szociáldemokrata Párt (SPD).
Angela Merkel 364 szavazatot kapott, megválasztásához legalább 355 voksra volt szükség. A koalíciós pártoknak 399 képviselőjük van a 709 fős Bundestagban, vagyis akár 35 képviselő is lehetett a kormányoldalon, aki nem voksolt Angela Merkelre a titkos szavazáson.
A szavazás után Frank-Walter Steinmeier államfő fogadta a hivatalában Angela Merkelt, és kinevezte kancellárnak. Ezután a 63 éves politikus a Bundestagban letette hivatali esküjét, majd az államfő – ismét a hivatalában – kinevezte a kormány tagjait, akik végül szintén esküt tettek a Bundestagban, és így megalakult az új német kormány.
A II. világháború utáni 24. szövetségi kormánynak 15 minisztere van, köztük két eddigi tartományi kormányfő. Horst Seehofer a bajor miniszterelnöki tisztség után szövetségi belügyminiszterként, Olaf Scholz a tartományi rangú Hamburg polgármesteri tisztsége után pénzügyminiszterként és alkancellárként folytatja pályafutását. A 16 tagú kabinetben 7 nő dolgozik, a nők aránya így minden korábbinál magasabb, 43,75 százalékos.
Frank-Walter Steinmeier a miniszterek kinevezési ünnepségén mondott beszédében rámutatott, hogy a Bundestag-választáson mindhárom kormánypárt veszített támogatottságából. Szerinte az elveszített bizalmat csak úgy tudják visszanyerni, ha változtatnak a kormányzás módján, odafigyelnek a mindennapi konfliktusokra, amelyek a társadalmi igazságosság, „a menekültpolitika és a migráció, az integráció és a szülőföld" kérdései körül bontakoztak ki, és hozzájárulnak ahhoz, hogy kibontakozzon az őszinte, nyílt vita ezekről az ügyekről.