Mind az időzítés, mind a tartalom és a külsőségek miatt kampány- és programbeszédízűvé vált Vlagyimir Putyin orosz elnöknek az állam helyzetéről elmondott csütörtöki beszéde. Már a helyszínválasztás is a lenyűgözést szolgálta: az orosz törvényhozás tagjai most először a Manyezs központ kiállítási csarnokában hallgathatták meg az államfőt, aminek azért volt jelentősége, mert ott vannak olyan óriáskivetítők, amelyek a kellő vizuális aláfestést szolgáltatták a legfőbb mondanivalóhoz. Ez pedig nem volt más, mint hogy Oroszország elkötelezett stratégiai csapásmérő erejének fejlesztése mellett, amellyel ezen a kulcsfontosságú területen meg tudja őrizni egyenrangúságát az arzenáljának fejlesztését minap bejelentő és a hadászati egyensúlyra vonatkozó egyik legfontosabb egyezményből másfél évtizede kivonuló Egyesült Államokkal szemben.
Putyin ezért több olyan új fegyverrendszer létét vagy fejlesztését erősítette meg – látványos számítógépes animációk kíséretében –, amelyekről már akár huzamosabb ideje szó van, ám eddig bizonytalanság lengte körül a jövőjükkel kapcsolatos orosz szándékokat. „Olyan stratégiai fegyverek fejlesztését kezdtük meg, amelyek nem ballisztikus pályán jutnak el a célpontjukhoz. Ez azt jelenti, hogy a rakétavédelmi rendszerek használhatatlanok, és értelmetlenek velük szemben” – fogalmazott az elnök, azokra az amerikai ellenrakétákra célozva, amelyeket az ABM szerződés 2002-es felmondása óta Alaszkában, Kaliforniában, illetve újabban Romániában és Lengyelországban, illetve hajóikon világszerte rendszeresítettek.
Elsőként a Szarmat (Nyugaton SS-X-30, illetve Satan II névvel illetett) nehéz, több robbanófejes interkontinentális rakétáról szólt, amelynek hatótávolsága lehetővé teszi, hogy ne csak a szokásos, északi-sarki útvonalon mérjenek vele csapást az Egyesült Államokra, hanem akár dél felől is, ezzel fokozva a védelem és az előrejelzés problematikáját, az elrettentő erőt. Putyin nem említette, de ennek a fegyvernek hadiipari jelentősége is van, hiszen elődjét, az R-36M2-t (SS-18 Satan) az ukrajnai Dnyipróban (korábban Dnyipropetrovszk) gyártották, így a Szarmattal ezt a politikailag fenntarthatatlanná váló függést is fel tudják számolni az oroszok. Mint később máskor is, a közönség tapssal fejezte ki a kivetítőkön megjelenő ítéletnapi jelenetek iránti elismerését.