A szerző kérdésbe csomagolta véleményét, amikor így fogalmazott: „Akkor hát kinek használ ez a rémtett? Vajon nem annak a – főként a mi fővárosunkban lévő – koalíciónak, amely járványszerű ellenségességgel viseltetik Oroszország iránt, és amely Amerika jövőbeni szerepét úgy képzeli el, mint a hidegháború idején játszott szerep folytatását Oroszország fékentartásával és körbekerítésével mindaddig, amíg nem sikerül rendszerváltozást elérnünk Oroszországban?”
Az amerikai elnöknek Buchanan azt tanácsolja, hogy álljon ki a brit szövetséges mellett, de mielőtt visszafordíthatatlan lépésre szánja el magát, követeljen teljes körű vizsgálatot és meggyőző bizonyítékokat. Így kiderülhet, hogy vajon valóban Putyin és a Kreml áll-e a támadás hátterében, vagy elszabadult ügynökök, akiknek éppen a Szkripal-gyilkosság következményeinek elérése volt a céljuk. Ez a következmény pedig – Pat Buchanan szerint – egy mélyebb és tartósabb szakadás Oroszország és a Nyugat között.
Elemzésében a tekintélyes volt tanácsadó és publicista végül emlékeztetett az amerikai politika néhány korábbi háborúhoz vezető tévedésére. Például arra, hogy 1898-ban nem a spanyolok robbantották fel a Maine csatahajót, pedig ez vezetett az amerikai–spanyol háborúhoz, s hogy a vietnami háborút kirobbantó tonkini incidensről szóló beszámolók sem feleltek meg pontosan a tényeknek, vagy hogy 2003-ban Washington a tömegpusztító fegyvereire hivatkozva rohanta le Irakot, amelynek pedig nem is volt tömegpusztító fegyvere.
