„A Rakétaember öngyilkos küldetésen van”, „Ha az Egyesült Államok arra kényszerül, hogy megvédje magát vagy a szövetségeseit, nem lesz más választása, mint elpusztítani Észak-Koreát” – annak fényében, hogy ezeket a mondatokat alig néhány hónappal ezelőtt, 2017 szeptemberében mondta Donald Trump amerikai elnök Kim Dzsongun világtól elzárt rezsimjéről, szinte hihetetlen belegondolni abba, hogy ma már a két politikus csúcstalálkozóját szervezik.
Magyar idő szerint péntekre virradóra jelentették be, hogy a Fehér Ház első embere elfogadta Kim felhívását egy kétoldalú találkozóra – a meghívót a diktátorral pár napja tárgyaló dél-koreai diplomaták vitték el neki. Ez is jól jelzi, hogy Koreai-félsziget demokratikus államának közvetítése nélkül a helyzet aligha állt volna elő. Merthogy bár az újkeletű, villámgyors enyhülési folyamat Kim Dzsongun újévi beszédével kezdődött, valójában végig a dél-koreai elnök, Mun Dzsein irányított, ő volt az, aki meghívta az északiakat az olimpiára, és ő volt az, aki önként felvállalta hazája nevében a diplomáciai közvetítő szerepét. A kampányában a koreai megbékélés előremozdítását ígérő liberális politikus tudta, hogy a béke szempontjából kulcsfontosságú, mit lépnek az amerikaiak.
És bár Washingtonból rengeteget bírálták a két Korea látványos közeledését, talán még Donald Trump extravagáns személyisége is besegít, hogy összejöjjön a várva várt csúcstalálkozó. Az ingatlanmilliárdosból államfővé avanzsált férfiról már többen is elmondták, hogy elnöksége alatt valami olyat akar dobni, amivel bekerül a történelemkönyvekbe. Az Egyesült Államok faji konfliktusait megoldani valószínűleg nem tudja, a közel-keleti szembenállásba pedig már nála tapasztaltabb diplomatáknak is beletört a bicskája. És hogy mi a helyzet a Koreai-félszigettel? Ha a most beharangozott találkozó összejön, az már akkor is történelmi esemény, ha végül semmi sem lesz a várva várt békéből, Trump lenne ugyanis az első amerikai elnök, aki regnálása alatt kétoldalú megbeszélésen ül össze az éppen aktuális észak-koreai vezetővel.
És mivel a tervezett találkozó példa nélküli, nem is igazán tudhatja Trump, mire számítson. Kockáztat a nagy nyeremény érdekében, és megvárja, mi sül ki ebből az egészből. Ha a tárgyalások kudarcba fulladnak, az akár tovább mélyítheti a két ország konfliktusát.
Bár ezekben az órákban sokfelé hurráoptimista a hangulat, nem árt visszaemlékezni rá, hogy az elmúlt évtizedekben Phenjan jól bevált taktikája volt az időhúzás, vagy éppen az, hogy jókora adag provokáció után hirtelen utat nyitott a tárgyalásoknak, annak érdekében, hogy számára kedvezőbb feltételeket teremtsen tárgyalások útján. A Bloomberg össze is szedte az eddigi megállapodásokat:
Ezekből is jól látszik, hogy még kissé korai lenne a péntek reggeli események miatt pezsgőt bontani. A máskor oly heves Donald Trump is óvatosan fogalmaz. – Komoly haladást értünk el, de a szankciók maradnak, amíg nincs egyezség – írta hol máshol, mint a Twitteren.
A nála mindig óvatosabb Abe Sindzó japán miniszterelnök is visszafogottan nyilatkozott. – Üdvözöljük az Észak-Korea hozzáállásában bekövetkezett változást – jelentette ki, hozzátéve, hogy Washington és Phenjan közeledése a szankciós politika gyümölcse. Az amerikai elnökkel folytatott pénteki telefonbeszélgetésével kapcsolatban azt mondta, egyetértettek Trumppal abban, hogy a nemzetközi közösségnek továbbra is a lehető legnagyobb nyomást kell gyakorolnia Észak-Koreára.
