Utcai balhék a lengyel–ukrán együttélés útjában

A legnagyobb V4-tagország gazdasága keleti munkások segítségével szárnyal, de a mindennapok nem mindig egyszerűek.

A két népcsoport közti feszültség néha Lengyelország utcáin is kibukik. A kelet-lengyelországi Rzeszówban ősszel például egy helyi nacionalista náci szimbólumokat pingált az ukrán konzulátus falára, Varsóban pedig szilveszter éjjelén egy, a lengyeleket hangosan szidalmazó, valószínűleg részeg ukrán csoport verekedett össze lengyel szélsőjobboldaliakkal – ez utóbbi esetről egy szemtanú mesélt nekünk. Utóbbi jó példa arra, hogy bár temérdek jogsértés éri az ukránokat, az ő köreikben sem mindenki szent. „Sok a bajkeverő az ukránoknál, főleg azok között, akik az ország keleti részéből érkeztek. Lengyelország és Nyugat-Ukrajna kultúrája és történelme sok ponton fonódik egybe, így, amennyire látom, a nyugatiak könnyebben is tudnak beilleszkedni” – mondta lapunknak Marta, Krakkóban tanuló ukrán egyetemista.

Lengyelországnak ugyanakkor nagy szüksége van az ukránokra. Bár a keleti szomszédból érkező munkások jelentőségéről eltérnek a vélemények, vannak, akik szerint egyes ágazatokat az ukrán migránsok tartanak életben. De egy elemzés nemrég egyenesen azt állította, hogy a mesésen szárnyaló lengyel gazdaság – amely folyamatosan növekszik, és ez a felívelés még a válság alatt sem állt le – recesszióba fordulna az ukránok nélkül. Merthogy az EU-csatlakozás óta Lengyelország több millió embert veszített – gyakorlatilag a saját állampolgárait pótolja ukránokkal.

A hosszú távú együttélésre pedig nem árt felkészülni. A felmérések azt mutatják, hogy a végleg Lengyelországban maradni akaró ukránok átlagos életkora egyre alacsonyabb, egyre több az ukrán diák, aki már a nyugati szomszédban telepszik meg, sokaknak pedig semmi kedve hazamenni egy háború sújtotta, és részben ennek folytán jövőkép nélküli országba.