Magyarországra jön GDP-arányosan a legtöbb uniós pénz, mégis a legtöbb mutató alapján a visegrádi négyek sereghajtója lett a korábbi éllovas. Ez derül ki abból a belső használatra készült összefoglalóból, amelyről egy magas rangú EU-s vezető beszélt az Európai Parlament egyik szakbizottságában. Marc Lemaître, az Európai Bizottság Regionális Főigazgatóságának vezetője arról készített kimutatást, hogy 2004-es csatlakozásuk óta ezek az országok hogyan használták fel az uniós forrásokat. Összesen 260 milliárd euróról beszélünk, amelyből – hangsúlyozta a főigazgató – Magyarország minden évben a saját GDP-jéhez képest a legtöbb támogatást kapta. Számokra lefordítva ez azt jelenti, hogy a tagság első tíz évében Magyarország nettó több mint 8 ezer milliárd forintnyi forráshoz jutott, a 2014 és 2020 közötti időszakban lehívható összeg pedig több mint 7 ezer milliárd forint, aminek a nagy részét a kormány rekordidő alatt lekötötte, illetve elköltötte, ennek köszönhetően már szerepel a mostani adatsorokban is.
De nézzük, hogy milyen eredményt hozott mindez! 2004 óta az unió GDP-je 15 százalékkal bővült, a pénzügyi válság 2008–2010-es időszakában volt jelentős a visszaesés. A magyar növekedés ezt meghaladta, de csak egyetlen százalékkal, vagyis 16 százalékos növekedést ért el. A csehek is messze előttünk járnak, de a szlovákok és a lengyelek GDP-je közel 60 százalékkal, azaz majdnem a magyar növekedés négyszeresével lett nagyobb. Úgy, hogy például a lengyel növekedés egyetlen évben sem állt meg, még a válság alatt is bővült a gazdaságuk.
A most bemutatott jelentés trendeket is felvázol, Marc Lemaître szerint azonban a magyaroknak ezekben sem lesz sok örömük: „A legfrissebb adatokat elemezve is azt látjuk, hogy ugyanez a trend folytatódik, Magyarország elmarad a másik három tagállam fejlődésétől” – foglalta össze a főigazgató.
Árulkodóak a szociális mutatók is. A csatlakozás környékén a lengyel és a szlovák munkanélküliség nagyon magas, 18–20 százalékos volt, ennek a két országnak kezdetben komoly gondot okozott a központi irányításról átállni a piacgazdaságra. A magyar és a cseh adatok jobbak voltak, 6–8 százalékos munkanélküliségi adatokkal. Mára a lengyelek és a szlovákok behozták a hátrányukat, adataik jobbak, mint az EU-s átlag, ami jelenleg kicsivel több, mint 7 százalék, a lengyelek 6,8, a szlovákoké 5,7. Ugyanakkor a lengyeleknél ez már azt jelenti, hogy munkaerőhiány van, ezért egyre több ukrán helyezkedik el a lengyel gazdaságban. Jó aránynak számít a 3,8-as magyar adat is, azonban örökös a vita Magyarország és az Európai Bizottság között, hogy vajon a 170-180 ezer, a központi költségvetésből fizetett közmunkás vajon mennyiben számít piaci munkahelynek, hiszen a foglalkoztatottak közel 4 százalékát teszi ki ez a csoport. Vitán felül áll azonban az a tény, hogy az EU-ban a legkisebb munkanélküliség Csehországban van, ahol 2,4 százalékos a ráta.
Nagyon rosszul áll Magyarország a készségek fejlesztése terén. Az uniós módszertan azt vizsgálja, hogy a 30 és 34 év közöttiek táborában milyen arányú a felsőfokú végzettségűek aránya. Marc Lemaître főigazgató így foglalta össze a helyzetet: „Magyarország kivételével a visegrádi országok az EU-nál dinamikusabban fejlesztették jól képzett munkaerejüket. Ez egy nagyon fontos statisztika, mert azt is mutatja, hogy milyen a jövőbeli potenciálja ezeknek az országoknak a fejlődésre.” Csak hogy lássuk, mihez képest vagyunk lemaradva: 2004-hez viszonyítva a csehek és a szlovákok megháromszorozták a diplomások számát ebben a korosztályban, ezzel elérik, illetve meghaladják az uniós átlagot.
A szegénységgel kapcsolatos mutatókat 2005 óta követik figyelemmel. Ahhoz képest minden visegrádi országban javult a helyzet, de eltérő mértékben. A legnagyobb fejlődést a lengyelek mutatták be, ahol a szegények aránya 50 százalékkal csökkent. Ők is, valamint a csehek és a szlovákok is elérték már EU-s átlagot (Csehország mutatója a legjobb az egész unióban), kivéve Magyarországot, nálunk még mindig uniós átlag fölötti a szegények aránya.
Marc Lemaître történelmi mértékben is jelentős támogatásnak nevezte azokat az eurómilliárdokat, amelyeket az uniós alapokból kaptak a visegrádi országok. Mindez megjelenik a GDP-adatokban. Uniós finanszírozás nélkül Lengyelország 7, Magyarország 5, Csehország és Szlovákia pedig 4 százalékkal alacsonyabb GDP-növekedést ért volna el. Csak míg ez a lengyel fejlődés valamivel több, mint 10 százalékát teszi ki, addig Magyarország esetében a növekedés közel egyharmadát.
