„Az ANO mindkét javaslatunkat elutasította, ezért nagy valószínűséggel ellenzékben maradunk. A végső döntést a párt elnöksége hozza meg pénteken” – nyilatkozott Hamácek a tárgyalások után újságíróknak.
Szerinte a CSSD akkor lett volna hajlandó kormánykoalícióra lépni az ANO-val, ha Andrej Babis, a mozgalom elnöke, aki ellen büntetőeljárás van folyamatban, nem lett volna a kormány tagja. Ugyancsak ki kellett volna maradnia a kormányból Jan Hamáceknek, a CSSD elnökének is.
A másik javaslat az volt, hogy ha Andrej Babis mégis kormányfő lenne, akkor az ANO engedje át a szociáldemokratáknak a belügyminisztérium irányítását.
Az ANO képviselői korábban ismételten hangsúlyozták, hogy egyetlen kormányfőjelöltjük Andrej Babis.
„Andrej Babis elutasította azt a kérésünket is, adjon biztosítékot arra nézve, hogy amennyiben akár nem jogerősen is elítélnék a Gólyafészek-ügyben, lemond kormányfői tisztségéről” – jelentette ki Jan Hamácek.
A rendőrség azzal gyanúsítja Andrej Babist, hogy a tulajdonát képező Gólyafészek szabadidőközpont építésekor megsértette a törvényt, és jogtalanul jutott mintegy 50 millió koronás (600 millió forintos) európai uniós támogatáshoz. Babis a vádakat határozottan elutasítja, és politikai pernek minősíti az esetet.
Andrej Babis a csütörtöki kormánykoalíciós tárgyalás csődjének okát abban látja, hogy az ANO nem volt hajlandó átengedni a szociáldemokratáknak a belügyminiszteri posztot. A CSSD öt miniszteri bársonyszéket követelt az ANO-tól, köztük volt a belügyi és az igazságügyi tárca is. Ez utóbbit a mozgalom hajlandó volt átadni a szociáldemokratáknak.
A tavaly októberi cseh képviselőházi választást az ANO mozgalom nyerte. Az ANO-nak a 200 tagú parlamenti alsóházban azonban csak 78 mandátuma van, ezért egyedül nem képes olyan kormányt alakítani, amely bizalmat kapna a parlamentben. Andrej Babis első kormánya januárban meg is bukott. Az új kormányalakítási elképzelés most az volt, hogy az ANO koalícióra lépne a 15 mandátummal rendelkező szociáldemokratákkal. A kormánykoalíció úgy kaphatna bizalmat a parlamentben, hogy a szavazáskor kívülről a kommunisták is megtámogatnák, azaz képviselőik elhagynák az üléstermet. Ilyen esetben a 93 kormánykoalíciós képviselő már parlamenti többséget jelentene.
