Miután negyed évszázadig inkább védelmi költségvetésük csökkentése és haderejük leszervezése volt napirenden, mára ismét a fejlesztés irányba fordultak Kelet-Közép-Európa országai. Paradox módon ez a fordulat is a leszervezéseket és a „könnyebb, olcsóbb, hatékonyabb” struktúrára való áttérést, az úgynevezett haderőreformokat sugalló Egyesült Államok nyomására történik, amelynek jelenlegi elnöke megválasztása előtt keresetlen szavakkal illette a NATO-n belüli egyenlőtlen teherviselést. Donald Trump erélyes fellépése – meg persze a megváltozott biztonságpolitikai körülmények – oda hatott, hogy mindenki vállalta: belátható időn belül védelmi ráfordításait nemzeti összterméke (GDP) két százalékára emeli. Többek között a két legfontosabb keleti tagállam, Lengyelország és Románia már teljesítette is, természetesen velük köthetik a legnagyobb üzleteket a nyugati, elsősorban amerikai fegyvergyártók.
Magyarországon is megmozdult valami a kormány Zrínyi 2026 elnevezésű honvédelmi és haderőfejlesztési programjával, de a korlátozott transzparencia miatt a valós harci erő növelését célzó nagyobb beszerzésekből egyelőre keveset látni. Inkább csak a személyi felszerelés és a támogató-kiszolgáló képességek terén tettek lépéseket, új egyenruha, új lövészfegyverek (31 milliárd forint) és szállító repülőgépek (akár 125 milliárd forint) beszerzésének megkezdésével.
A térségi fegyverkezés emelkedő trendjére a múlt héten két hír is felhívhatta a figyelmet. Először március legvégén a horvát kormány jelentette be, hogy használt, harmincéves izraeli F–16-os Barak harci gépekkel váltja le ősrégi, még a függetlenségi háború idején beszerzett, majd kudarcos ukrajnai nagyjavításon áteső MiG–21-eseit. Az ügylet a következő tíz évben évente 50 millió dollárba (13 milliárd forintba) kerül majd, és az amerikai gyártmányú gépek állítólag még 25 évig használatban maradhatnak. Szerdán pedig az amerikai kormányzat állt elő egy térségi vonatkozású hírrel: engedélyezték Szlovákiának 15 legújabb F–16V harci gép beszerzését teljes fegyverzettel 2,9 milliárd dollár (754 milliárd forint) értékben. Itt, csakúgy, mint Horvátországban, a svéd Gripen az amerikai termék versenytársa, ám az ez utóbbira vonatkozó ajánlatot árnyalja, hogy előállítása jelenleg szünetel, mert a gyártó Lockheed Martin elköltözteti üzemét, felszabadítva a texasi csarnokát a jelenlegi csúcstípus, az F–35-ös számára. Ami a térségben már eldöntött ügyleteket illeti, a horvát lépéssel az F–16-os már 3:2-re vezet a Gripennel szemben: míg jóval korábban Lengyelország, majd nemrég Románia is a tengerentúli terméket választotta, a legelső nyugati harcigép-eladási sikereket – lassan már másfél évtizede – Csehországon és Magyarországon a svédek aratták. Az üzlet azonban nem áll meg: tucatnyi, Portugáliától használtan vett gépe mellé Románia további 36-ot venne az Egyesült Államoktól, a lengyelek pedig 48 meglévő F–16-osuk mellé keresnek további vadászgépeket MiG–29-eseik és Szu–22-eseik leváltására. Mivel a két legfontosabb térségi szövetségesről van szó, több jelzés is érkezett arra nézve, hogy Washington az F–35-ös felhasználók bővülő klubjában szeretné őket is üdvözölni, ám kérdéses, hogy minden idők legdrágább harci gépét megengedhetik-e maguknak.
