A diákok többsége puskázott már életében legalább egyszer a világ szinte minden pontján. De Indiában nemcsak a miniatűr, az ingujjban gondosan elhelyezett papírfecnik jelentik a csalást, hanem kemény pénzt fizet azért a tanuló családja, hogy valaki elküldje gyermekének a helyes válaszokat. Itthon szinte elképzelhetetlen lenne, hogy valaki több mint hatvanezer forintot fizessen egyetlen jeles matekdolgozatért, ám a világ második legnépesebb országában ez az átlagos árfolyam, ha valaki biztosra akar menni a teszteken.
A múlt hónapban több tíz millió diák vágott neki a vizsgaidőszaknak, amelyen a jövője múlik – az egyetemeken és persze később a munkahelyeken ugyanis igen korlátozottak a helyek, így mindenki igyekszik a legjobb eredményeket elérni. A helyzetet nem lehet összehasonlítani egy itthoni népszerűbb (mondjuk kommunikáció-médiatudomány) szakkal, Indiában ugyanis csupán a fiatalok tizede jut be egy felsőoktatási intézménybe.
Az úgynevezett csalómaffia ezt a kétségbeesett helyzetet használja ki egy olyan országban, ahol minden évben 17 millió ember csatlakozna a munkaerőpiachoz, és amely csupán 5,5 millió állást kínál a frissen végzetteknek. A diákokra épülő „fekete iparág” nem mindig tud észrevétlen maradni, néhány hete például kiderült, hogy a tesztek előtt 90 perccel a teljes feladatsor kiszivárgott és futótűzként terjedt a WhatsApp nevű mobilos applikáción. A botrány miatt Delhiben több mint 2,8 millió diákkal közölték, hogy új időpontban újra kell majd írniuk a vizsgasort. „Az egész egy mentális kínszenvedés” – nyilatkozta a The Guardiannek a 15 éves Kirath Kaul, akinek újra kell majd írnia a matematikavizsgát. – Pedig az előző napot tanulással töltöttem, és még éjjel is ébren maradtam emiatt – panaszolta.
Nem az újraírás lehet az egyetlen szankció, ha valakit csaláson kapnak. Tavaly az egyik legszegényebb tartományban, Biharban több mint 1000 diákot rúgtak ki csalás miatt. Ugyanebben az évben az egyik tárgyból (művészetekből) legmagasabb pontszámot elérő diák egy 42 éves férfi lett. Az eminens tanuló akkor keltett gyanakvást az emberekben, amikor előkerült róla egy felvétel még 2016-ból, amelyen egy interjú során a politikatudományt összekeverte a kulináris művészetekkel. Bihar megyéből egyébként egy másik érdekes felvétel is bejárta a világhálót: szülők egy ötemeletes épület falán fogódzkodva próbálják gyermekeiknek benyújtani a helyes válaszokat az ablakon.
Ez után az eset után biztonsági kamerákat helyeztek el az iskolák falain, és a diákokkal a cipőjüket, de még a zoknijukat is levetetik a megméretések előtt.
A tönkrement oktatási rendszerben a diákok fele, aki – a csalások révén – eléri a standard 5-ös szintet, egy standard 2-es szintű szöveget sem képes elolvasni. Emellett pedig a tanárok sincsenek jó helyzetben, hiszen az ő sikerességüket és előléptetésüket is abban mérik, hogy a diákjaik hány százaléka megy át a vizsgán, így időnként szemet hunynak a nyilvánvaló tisztességtelenségek felett is. A társadalmi mobilitás egyébként az oktatásban kialakult siralmas helyzet ellenére javult Indiában, de nem abban a mértékben, ahogyan a közösségi média és a nyugati popkultúra diktálná, így a fiatalok sokszor nem is látnak más utat a kitörésre, csak a csalást.
