Nincs apelláta, börtönbe kell vonulnia a baloldali Luiz Inácio Lula da Silva volt brazil államfőnek, mert nagyon szoros, hat-öt arányban így határozott a brazil legfelső bíróság. Sérgio Moro, a paranái bíró keze nem remegett meg tavaly júliusban, és első fokon kilenc év börtönre ítélte az első büntetőeljárásban passzív korrupció és pénzmosás miatt. Január végén a legfelső bíróság elutasította Lula első fellebbezését, azaz le kell töltenie az ország első munkás származású és nem diplomás államfőjére kiszabott, közben 12 évre emelt börtönbüntetését.
Lula most abban bízik fél lábbal a börtönben, hogy ügyvédei még ki tudnak találni valamilyen megoldást, hogy ne kelljen börtönbe vonulnia az októberi elnökválasztások előtt, amelynek toronymagasan ő az esélyese. (Elvileg 10-én kell bevonulnia leghamarabb, akkor jár le az utolsó fellebbezési határidő.) A brazil igazságszolgáltatás sajátosságai miatt reménykedhet is ilyen lehetőségben, mert bár valóban börtönbe kell vonulnia, de aztán rövid idő után szabadlábra kerülhet, a gond csak az, hogy addigra már kizárnák az elnökválasztási kampányból. És ebben az esetben főleg a konzervatív jelölt, Jair Bolsonaro ugorhat az élre.
A brazil joggyakorlatban ugyanis lehetséges az ítélet bizonyos mértékű módosítása a jogerős ítélet meghozatala után is. Akár visszavonása is. Csakhogy a feszült politikai helyzetben mindkét döntés súlyos és tartós következményekkel járhat Brazília belső békéjére, akárcsak a 2013 óta tartó második recesszióból csak lassan kievickélő ország gazdaságára is.
A bírói döntés és Lula börtönbe kerülésének lehetősége több mint egy éve megosztja az ország közvéleményét, ezért már szerdám a dél-amerikai ország 15 szövetségi államában és a fővárosban, Brazíliavárosban Lula-párti és Lula-ellenes tüntetéseket tartottak, sőt a múlt héten rá is lőttek buszkaravánjára egy héttel hivatalos börtönbe vonulása előtt. Csak olaj volt a tűzre, hogy a hadsereg egyik tagja, Villas Boas tábornok, az eddig diszkréten háttérben maradó főtiszt a legfelső bíróság ingadozó tagjaihoz intézett Twitter-üzenetekben fejezte ki reményét, hogy a taláros testület nem Lula javára dönt. Ellenkező esetben nem zárta ki azt a lehetőséget, hogy a hadsereg beavatkozik az eseményekbe. Márpedig nem lehet másképp értelmezni azt a mondatát, amelyben azt hangsúlyozta, hogy a hadsereg ugyanaz, mint 1964-ben (az 1985-i tartó katonai diktatúra kezdetén), csak a körülmények változtak meg.
A hadsereg barátságát Lula és szintén baloldali utódja, Dilma Rousseff is kereste, amikor korszerűsíteni akarván a légierő vadászgépeit, előbb francia Rafale, majd végül a svéd Gripenek megvásárlása mellett döntöttek. A légierő vezetése és a hadsereg vezérkara viszont az amerikai vadászgépeket akarta, és akkor lázadtak fel, amikor Dilma nem sokkal mandátumának lejárta előtt orosz légvédelmi rakétarendszert vásárolt.
Közben a lakosságnak kezd elege lenni a korrupcióból, amely az ezredfordulóra a brazilok cinikus véleménye szerint is valóban demokratikus lett, ugyanis mindenki részesedett belőle. Ezt igazolta 2005-ben a mensalão-, vagyis a havi kenőpénzes botrány. A brazil törvényhozásban sok párt szavazatát többek között így vásárolta meg a kormányzó baloldali párt. Végül megeredt sok vád alá helyezett politikus nyelve, és sorra mártották be egymást. Így kezdődött az Automosó eljárássorozat, amelyből már Lula sem maradt ki, hiába próbált meg mindent.
Az igazságszolgáltatás igyekszik megtartani pártatlanságát, és már több eljárás zajlik a két éve lemondatott Dilmát váltó jobboldali Michel Temer, az ideiglenes és rendkívül népszerűtlen elnök ellen is. Megszólalt a szlovén Drago Kos, az OECD korrupcióellenes részlegének vezetője is, aki szerint nagyon rossz üzenet volna, ha Lula mégsem kerülne börtönbe. A latin-amerikai térség így is egyedülálló rekordot állított be, hiszen eddig 11 exelnök ellen zajlik per vagy már el is ítélték őket, és öt fővel Peru a listavezető
Az események tükrében az Oxfordi Egyetem brazil tanulmányokkal foglalkozó tanára, Timothy J. Power figyelemre méltó elemzést közölt a múlt héten. Tanulmányozta a diktatúra után parlamenti küszöb meghatározása nélkül alapított pártokat és véleménye szerint túl sok van belőlük. Szerinte hamarosan csak kettő fog megmaradni a jelenlegi 35-ből, amelyek gyakran akadályozzák az érdemi munkát és a korrupció melegágyai. Vagyis pontosan ugyanannyi, ahány a katonai diktatúra idején működött.
