A kutatók speciális teleszkópokkal fogják fel a legkisebb árnyékot is, amely akkor keletkezik, amikor a Naprendszer aszteroidái elhaladnak a távoli csillagok előtt. A nemzetközi kutatócsoport a Nature Astronomy című szaklapban mutatta be az új módszert.
A VERITAS-eljárással (Very Energetic Radiation Imaging System) a kutatók meghatározták többek között egy 2674 fényévnyire lévő óriáscsillag méretét.
„Minden nap elhaladnak előttünk aszteroidák nagyon gyenge árnyékai” – mondta Tarek Hassan, a németországi Desy kutatóközpont munkatársa. Mint elmondta, az árnyék szélei nem élesek, ehelyett vízi hullámokhoz hasonló fénymintázatokkal van körülvéve. Ezen elhajlási mintázat alapján lehet következtetni a fényforrás kiterjedésére, a csillag méretére.
Hogy a módszer nagyon távoli csillagok esetében is használható legyen, a VERITAS-módszert Cserenkov-teleszkóppal egészítették ki, mely nagyobb felbontást biztosít. Az amerikai Arizona államban lévő Fred Lawrence Whipple Csillagvizsgálóban sikerült a különösen kis szögátmérőjű csillagok elhajlási mintázatát megmérni. A szögátmérő a Földről észlelve látható méret. A kutatók a módszerrel többek között azt állapították meg, hogy a TYC 5517-227-1 csillag átmérője mintegy 11-szer nagyobb, mint a Napé. Ezzel a vörös óriások közé tartozik.
Ezen kívül meghatározták a szögátmérőt a TYC 278-748-1 jelű csillag esetében is, amelyet 2018 májusában ideiglenesen lefedett a 88 kilométeres Penelope nevű aszteroida. A mérés szerint szögátmérője 0,094 ívmásodperc, amely 700 fényévnyi távolságból a Nap átmérőjének 2,17-szeresének felel meg.
„Ez a valaha csillag esetében mért legkisebb szögátmérő” – mondta Daniel.
