Meghalt Kary Mullis Nobel-díjas amerikai kémikus

Meghalt 74 éves korában Kary Mullis amerikai kémikus, akit 1993-ban Nobel-díjjal tüntettek ki a polimeráz-láncreakció felfedezéséért.

Mullis augusztus 7-én hunyt el a kaliforniai Newport Beachben – közölte felesége, Nancy Cosgrove Mullis.

A tudós megosztva kapta a Nobel-díjat Michael Smith kanadai biokémikussal, akivel együtt dolgoztak a felfedezésen.

A polimeráz-láncreakció (PCR) technikája tette lehetővé, hogy a tudósok egyetlen DNS-molekula sok millió másolatát hozzák létre, ezért a 20. század egyik legfontosabb tudományos felfedezéseként üdvözölték.

A módszer segítségével a kutatók egy 40 ezer éves, jégbe fagyott mamut DNS-ét tudták tanulmányozni, valamint lehetővé vált, hogy kis mennyiségű DNS birtokában azonosítsanak vagy felmentsenek gyanúsítottakat.

Ez volt az a technológia, amely a Jurassic Park című 1993-as film kihalt dinoszauruszainak újrateremtését inspirálta.

Mullis 1944-ben született az észak-karolinai Lenoirban. Élénken érdeklődött a természettudományok iránt, gimnazista korában cukor- és káliummeghajtású rakétát tervezett, amivel egy békát több mint két kilométer magasba lőtt fel. Az állat ejtőernyővel, sértetlenül tért vissza a földre.

A Georgiai Műszaki Egyetemen szerzett vegyészmérnöki diplomát 1966-ban, a berkeleyi Kaliforniai Egyetemen 1973-ban doktorált biokémiából.

Ezután egy időre elhagyta a tudomány világát és regényeket írt, később nagyjából két évig egy pékségben dolgozott.

A biokémiához visszatérve egyetemi kutatásokban vett részt, majd 1979-től a Cetus Corporation biotechnológiai cég alkalmazta DNS-vegyészként, ez idő alatt fedezte fel a polimeráz-láncreakciót.

Ezután a Xytronyx Inc. molekuláris biológiai részlegének igazgatója volt, de a Nobel-díjjal és a Japán Díjjal járó pénzjutalom meghozta számára a vágyott függetlenséget, több nagyvállalat tudományos tanácsadójaként dolgozott.

Önéletrajza (Dancing Naked in the Mind Field) 1998-ban jelent meg.

Mullis személyisége és élete mindenben ellentmondott a Nobel-díjas tudósokról alkotott sztereotípiáknak. Egyszer elismerte, hogy a Nobel-díj bejelentése napjának reggelén ittas volt, a hírre válaszul pedig szörfözni indult a tengerre.

Ugyan felfedezéséért nagyra becsülte a tudományos világ, más teóriái miatt rengeteg bírálója volt. Azt állította többek között, hogy az AIDS-et nem a HIV-vírus okozza, hogy az ózonréteg károsodása „illúzió”, valamint meggyőződése volt, hogy a globális felmelegedés „hoax”, vagyis álhír.

„Kötöttségeket nem tűrő gondolkodó. Életem egyik legérdekesebb beszélgetését Karyvel folytathattam egy gin és tonik mellett. Képes arra, hogy a dolgok között szokatlan összefüggéseket állapítson meg” – mondta róla egy kollégája, Kirston Koths egy helyi lapnak 1999-ben.