A kétnyelvű utcanévtáblákra a magyar feliratok és a magyar szimbólumok ellen indított pereiről elhíresült Dan Tanasa hívta fel a figyelmet kedden az egyik közösségi portálon tett bejegyzésében.
Az AUR parlamenti képviselője aggodalmának adott hangot a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezése miatt. Szerinte ugyanis jogerős bírósági ítélet helyezte 2019 áprilisában hatályon kívül a marosvásárhelyi önkormányzati testület kétnyelvű táblákról szóló határozatát. A mostani akciót szerinte nem előzték meg a szükséges törvényes lépések.
A képviselő úgy vélte: az egy éve megválasztott Soós Zoltán polgármester és az RMDSZ-es városvezetés a sikertelenségét akarja azzal leplezni, hogy visszatér az egyetlen témájához, a közterületek kétnyelvű megjelöléséhez.
Megengedhetetlen, hogy egy reformot és modernizációt remélő városban ugyanazokba az RMDSZ-es fogyatékokba ütközzünk, ahol a szobrok költöztetése, az utcák újranevezése és az utcanévtáblák kihelyezése az egyedüli megvalósítások, míg a város román lakosai kénytelenek jó képet vágni a Soós úr által kijelölt kék sarokban
– írta a képviselő. Reményét fejezte ki, hogy elszigetelt esetről van szó, és nem akarják megint az „örökös etnikai küzdelmekbe temetni a várost az érzékenységek felszításával”.
Soós Zoltán polgármester a képviselő bejegyzésére reagálva annak a jeleit vélte felfedezni, hogy Marosvásárhely lett Dan Tanasa „újabb túlélési helyszíne”. Magyarázatként hozzátette: Tanasa és társai abból élnek, hogy szítják a nemzetiségek közötti feszültséget.
Mi nem fogunk ettől elállni, ha kell, hozunk újabb tanácshatározatot, amely alapján folytatjuk a kétnyelvű táblák kihelyezését, hiszen ez a normalitás Marosvásárhelyen. Sok erdélyi településen vannak kétnyelvű utcanévtáblák. Gondolom, hogy nem lesz semmi jogi akadálya annak, hogy ezt itt is megvalósítsuk
– jelentette ki a polgármester.
Romániában az önkormányzati törvény 2001 óta írja elő a többnyelvű feliratozást azokon a településeken, ahol egy kisebbség aránya meghaladja a húsz százalékot. A törvény csak a településnevek és az intézménynevek többnyelvű kiírásának a kötelezettségét írja elő, az utcanevekről nem rendelkezik. Románia azonban 2008-ban olyan formában ratifikálta az Európai kisebbségi és regionális nyelvek chartáját, amelyben vállalta, hogy a hagyományos kisebbségi helyneveket is használja, amelyek mellett – szükség esetén – a hivatalos elnevezéseket is feltünteti. A charta szakértői a 2012-ben készített Románia-jelentésben külön kitértek arra, hogy a helynevek alatt nem csak a településnevek értendőek. Konkrét példaként említették, hogy nem elégséges az utcák román megnevezése után odaírni a magyar „utca” szót, az utca nevét is ki kell írni a kisebbség nyelvén.
A székelyföldi város magyar lakosságának általános felháborodását váltotta ki 2015 márciusában a polgármesternek alárendelt helyi rendőrség azzal, hogy tetemes bírságot rótt ki a Civil Elkötelezettség Mozgalom önkénteseire, akik maguk kezdtek kétnyelvű utcanévtáblákat kihelyezni. Később a bírságokat érvénytelenítette a bíróság.
Marosvásárhelyen az 1990-es etnikai konfliktusok által gerjesztett kivándorlási hullám nyomán került kisebbségbe a magyarság, amely a 2011-es népszámláláson az összlakosság 45 százalékát tette ki.
Borítókép: résztvevő székely zászlóval a Székelyföld autonómiájáért tartott őrtűzgyújtáson a XXII. kerületi Tóth József utca és Kossuth Lajos utca sarkánál lévő dombnál. Fotó: MTI/Mónus Márton
