Borúlátó az erdélyi magyar diákok ügyét diadalra vivő jogvédő

Először ítéltek meg kártérítést nyelvi diszkrimináció miatt magyar gyerekeknek Romániában. Fontos győzelmet könyvelhet el az erdélyi magyar közösség, ugyanakkor Bethlendi András jogász, az AGFI jogvédő csoport képviselője, aki másodmagával vitte diadalra az apáczais magyar diákok ügyét, igen borúlátó, s a magyar politikum és a magyar közösség beletörődő hozzáállását is bírálja – olvasható a Mandiner cikkében.

Történelmi ítéletet hozott a napokban a bukaresti táblabíróság: megállapította, hogy hátrányosan különböztette meg a Kolozs megyei tanfelügyelőség azokat a magyar diákokat, akiknek 2016-ban nem tette lehetővé, hogy az egész megye egyetlen magyar nyelvű képzőművészeti 5. osztályt elindítsák.

A bíróság

az ügyet perre vivő tíz diák számára egyenként 6-6 ezer lejes (mintegy 432 ezer forintos) kártérítést ítélt meg,

amit a tanügyminisztériumnak és a tanfelügyelőségnek kell megfizetnie. Az ítélet jogerős, az ötéves kálváriáról – amelynek végét a diákok értelemszerűen nem várták meg – bővebben korábbi cikkében is írt erről a Mandiner.

Hamis beletörődés

A szülők mögött mindvégig ott állt az Advocacy Group for Freedom of Identity (AGFI) jogvédő csoport, amelyik, mint kiderült, pro bono, azaz ingyenesen vitte az ügyet.

Képviselőjük, Bethlendi András kolozsvári jogász a Mandinernek arról beszél, mindenféleképpen figyelemre méltó, hogy

ez a legelső olyan kisebbségjogi ügy, ahol nyelvi diszkrimináció okán anyagi kártérítést ítél meg jogerősen egy romániai bíróság.

Más kérdés, hogy a győzelem olyan szempontból pürrhoszi, hogy a diákok zöme más iskolákban keresett magának anyanyelvi oktatást, van, aki egészen Budapestig ment képzőművészetet tanulni magyarul. Ugyanakkor szerinte időközben lehetett volna próbálkozni, hiszen a magyarokkal nem szimpatizáló Valentin Claudiu Cuibus főtanfelügyelőt azóta leváltották, időközben az RMDSZ kormányra került, így, ha azóta újra felmerült volna az igény akár már létre lehetett volna hozni a magyar nyelvű osztályt.

Bethlendi nem optimista, ki is mondja, szerinte ilyen szándék nem volt, mert a magyar közösség sajnos belekényelmesedett az „úgysem lehet” állapotába – írja a Mandiner.

Az ingatlanügyek neccesebbek

Ugyanakkor maga a döntés precedensértékű olyan szempontból, hogy rámutat: ha valakit nyelvi diszkrimináció ért, igenis érdemes bírósághoz fordulnia.

Bethlendi vegyes véleménnyel van a romániai Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) hatékonyságáról is: emlékezetes, a CNCD is elmarasztalta a tanfelügyelőséget, a főtanfelügyelő azonban nem vette komolyan az elmarasztalást. Nem véletlen: a Tanács nem köteles bírságolni vagy konkrét felszólítást tenni, lágy döntéseket hoz, így bár készségesen siet a diszkrimináltak védelmére, de felszólításai így véleménnyé fokozódnak le.

Bethlendi úgy véli, a nyelvjogi kérdésekben általában már lehet eredményt elérni a bíróságokon,

ezt mutatja Kolozsvár településnév-tábláinak többnyelvűsítése is; a probléma akkor kezdődik, mint például a marosvásárhelyi líceum ügyénél, ha például ingatlan is érintett a dologban, erre valamiért az igazságszolgáltatás nagyon érzékeny, és nem a kisebbségek felé billen a mérlege.

Ha energiát emésztene fel, inkább hagyják

Ugyanakkor a jogász szerint

a magyar közösség sokszor azokkal a jogaival és lehetőségeivel sem él, amelyek adottak.

Amikor az RMDSZ-es Király András volt az oktatásügyi államtitkár, nála is ugyanúgy hónapokig parkoltak a kérvényeik, a közigazgatás szintjén pedig ugyancsak nem érvényesül a többnyelvűség ott sem, ahol erre lehetőség lenne a magyarság 20 százalék fölötti arányából kifolyólag. Nincs kétnyelvűsítve a település honlapja, nincsenek lefordítva a határozatok, rendelkezések, mert egyszerűen nincs hozzárendelve többletforrás, azaz pénzbe és energiába kerülne élni a nyelvi jogainkkal, ezt pedig sokszor még magyar polgármesterek sem teszik meg – sorolja a jogász. Az állam ugyanis nem ad rá külön költségvetés-kiegészítést, így ezt meg szokták sokszor spórolni. Ráadásul ezért a költségvetési kiegészítésért az erdélyi magyar politikum sem nagyon kardoskodik, a lakosság is inkább beletörődő: 

megszoktuk a törvénytelen állapotokat

 – mondja.

Bethlendi és társai civilekként szabadidejükben foglalkoztak az apáczais diákok ügyével, de hiú ábrándnak látja, hogy a precedens nyomán tízesével özönlenének majd a diszkriminációs ügyek a bíróságokra: „ennyire nem vagyunk jogtudatosak” – fogalmaz. Olyan hivatal pedig nincsen, ahová befutnának ezek az ügyek, és amely felvenné ilyenkor például az AGFI-val a kapcsolatot – ehhez pénz, paripa, fegyver kellene, néhány főállásban ezzel foglalkozó kollégával egyetemben.

Így maradnak az egyéni küzdelmek – mindenesetre most legalább már van példa rá, hogy sikerülhet.

Az eredeti cikk IDE kattintva érhető el.

Borítókép: Bethlendi András. Forrás: Mandiner