Lerántották a leplet az ókori egyiptomi piramisok évezredes rejtélyéről

A Nílus egy mára teljesen eltűnt, ősi mellékága mentén épültek fel az ókori egyiptomi piramisok, köztük a híres gízai piramis, több mint négyezer éve – állapította meg a piramisok építésének rejtélyét kutató amerikai kutatócsoport.

illusztráció Fotó: Shutterstock

Hosszú ideje sejtik a régészek, hogy az ókori egyiptomiak valamilyen közeli vízi úton szállíthatták a piramisok építőanyagaként használt óriási kőtömböket, de egészen mostanáig senki sem tudta biztosan, hogy hol volt pontosan ez a folyó, milyen volt az alakja, mérete, és mennyire volt közel az építkezéshez – mondta el az egyiptomi Eman Ghoneim professzor, a Nature folyóiratban megjelent tanulmány egyik szerzője.

A wilmingtoni Észak-Karolinai Egyetem kutatócsoportja műholdas radarfelvételek, történelmi térképek, geofizikai vizsgálatok és üledékfúrással vett minták elemzése révén találta meg és térképezte fel az egykori folyót, amelyet egy óriási szárazság apasztott el és homokviharok temettek be több ezer éve – számolt be róla pénteken a BBC News.

A Nílus Ahramat elnevezésű mellékágát amerikai, egyiptomi és ausztrál kutatókból álló csoport fedezte fel. Suzanne Onstine, a tanulmány másik szerzője hangsúlyozta: a folyóág felfedezése és az adatok, amelyek azt mutatják, hogy volt egy vízi útvonal, amelyen nehéz kőtömböket, eszközöket, embereket és mást lehetett szállítani, magyarázattal szolgálnak arra, hogyan építhették az ősi piramisokat.

A kutatók adatai szerint az Ahramat (ami arabul piramist jelent) mintegy 64 kilométer hosszú, legalább 25 méter mély és 200–700 méter széles lehetett. 

E mellett a mellékág mellett épült fel 31 piramis 4700–3700 évvel ezelőtt.

Az eltűnt folyóág felfedezése magyarázattal szolgál arra is, hogy miért épültek olyan sűrűn egymás mellé Gíza és List között a piramisok, holott ez a régió ma már a barátságtalan Szahara-sivatagban fekszik.

A tanulmány szerint a folyó piramisokhoz való közelsége arra utal, hogy az építkezések idején még használni tudták szállításra. Onstine magyarázata szerint az ókori egyiptomiak az emberi erő helyett a folyó erejét használták a nehéz kövek szállítására, ami jóval kevesebb erőfeszítést igényelt.

A Nílus az ókori Egyiptom létfontosságú folyója volt, és máig az is maradt.