– A december 10–11-i EU-csúcsértekezleten elért megállapodást Magyarország és Lengyelország diplomáciai sikerének nevezte, mivel megakadályozták azokat a terveket, amelyek jogállamisági feltételekhez kötötték volna az uniós támogatások kifizetését. Ezzel véget ért a jogállamiságról szóló vita vagy csupán átmeneti tűzszünetről van szó?
– Az Európai Unió költségvetésének védelmét szolgáló általános feltételrendszerről szóló rendelettervezet jogos aggályokat vetett fel. Ha ugyanis félremagyaráznák ezt a rendeletet, akkor vissza lehetne élni vele, a demokráciára és a jogállamiságra hivatkozva fel lehetne használni egy adott EU-tagállam ellen. Egyszerű példával élve: ha nem értenek egyet a migránsok elosztásáról szóló kötelező kvótával, találnak majd valami kifogásolnivalót annak az országnak a törvénykezésében, s megtagadják tőle az EU-forrásokat. Magyarország és Lengyelország sikere többek között abban rejlik, hogy a csúcsértekezleten elfogadott rendelet alapján csakis csalás, korrupció és összeférhetetlenség esetén lehet megvonni EU-s forrásokat. A rendeletet nem lehet politikai célokra felhasználni, azzal visszaélni. A vezetőkön hatalmas volt a nyomás, hogy megállapodást érjenek el az EU költségvetéséről és a helyreállítási alapról. Magyarország és Lengyelország higgadt tudott maradni, a kiútkeresésben is partnerek voltak, de továbbra is óvatosnak kell lenniük. Szlovákia miniszterelnökeként tíz éven át vettem részt az Európai Tanács ülésein, ahol a kettős mérce gyakori munkamódszer.
– Nyugat-európai politikusok azt állítják, azért van szükség a jogállamisági mechanizmusra, mert valóban aggódnak a jogállamiság hiánya és az általuk antidemokratikusnak vélt tendenciák miatt Magyarországon és Lengyelországban. Ön politikai eszközről beszél. Mivel érdemelte ki a bírálatokat ez a két ország?
– Nem vagyok ellene a jogállamisági mechanizmusnak, de annak ugyanúgy kell érvényesülnie Spanyolországban és Szlovákiában. A jogállamisági kihágások ugyanúgy előfordulhatnak az EU-tagállamok bármelyikében, a mechanizmus nem lehet a szuverén országok megbüntetésének az eszköze.
– Ön szerint a jövőben Szlovákia is célkeresztbe kerülhet?
– A szlovák kormány hatalmas hibát követett el, amikor nem támogatta Magyarországot és Lengyelországot, ezáltal elárulta a visegrádi négyek együttműködését. Szűk látókörűek voltak. Az Európai Tanácsban elért megállapodás Magyarország és Lengyelország hatalmas diplomáciai sikere. A szlovák kormány azt hiszi, a nagy nyugati országoknak tett engedmény azzal jár majd, hogy Szlovákiát is kegyelemben részesítik, amikor a hazai politikai helyzetet veszik górcső alá. Szlovákiában megfosztják hatásköreitől az alkotmánybíróságot, az „engedetlen” bíróktól megszabadulnak, politikai utasítások, nem jogi érvelések alapján küldenek embereket börtönbe, a szerdák és a csütörtökök „nyílt napokká” váltak a börtönökben, hiszen szinte rendszeresen ezeken a napokon tartóztat le a rendőrség ellenzéki személyeket. Csupán idő kérdése, hogy az EU mikor fordítja figyelmét Szlovákiára.
– Ön azt mondta, Magyarország és Lengyelország sikerét az is bizonyítja, hogy Soros György magyar származású amerikai üzletember elégedetlenségét fejtette ki a megállapodással kapcsolatban. A magyar kormányt gyakran éri az a vád, hogy Soros Györgyöt bűnbaknak használja. Ezek szerint ebben a kérdésben ön a magyar kormány álláspontját osztja?
– Soros György egy nemzetközi pénzügyi csaló, aki már Szlovákiában is üzleti tevékenységet folytat. Fontos alkotmányos pozíciókat töltenek be olyan emberek, akik közvetlenül együttműködtek vagy együttműködnek a Soros-féle nem kormányzati szervezetekkel (NGO-kkal). Amikor meghallottam, hogy az előző köztársasági elnök, Andrej Kiska meglátogatta Sorost New York-i irodájában, majdnem lefordultam a székemről. Soros NGO-i nagy szerepet játszottak a kormányellenes tüntetések megszervezésében Szlovákiában 2018-ban, és részesei voltak annak is, hogy hatalmas politikai ügyet kreáltak Ján Kuciak újságíró és barátnője meggyilkolásából. Mindannyian ismerjük ennek az úrnak a véleményét a bevándorlásról: Európa számára ennél veszélyesebb elképzelés nem is létezhet. Az pedig hihetetlen, hogy beavatkozott az EU politikájába két tagállam ellenében. A Sorossal szembeni bírálatok teljesen jogosak.
– Amikor az Európai Bizottság bemutatta új migrációs paktumát szeptemberben, azt úgy tálalta a média, hogy lekerült Brüsszel napirendjéről a bevándorlók elosztására vonatkozó kötelező kvóta. Ön máshogy látja?
– Az új migrációs paktum nem tetszik, s nem is lepett meg. A homályos megfogalmazás mindig veszélyeket rejt magában, néhány nagy EU-ország politikusainak az agyában még mindig ott van a kötelező kvóták gondolata. Ébernek kell lennünk, s folyamatosan hangoztatnunk egyértelmű ellenállásunkat az ötlettel szemben. A kötelező kvóták hatalmas fenyegetést jelentenek az EU jövőjére nézve.
– Szociáldemokrata politikusként vette védelmébe Magyarország és Lengyelország konzervatív kormányait. A migrációról és Soros Györgyről alkotott véleménye nem igazán azonos a német, svéd vagy holland szociáldemokraták álláspontjával. Ez azt jelenti, hogy az Európában keletkezett törésvonal nem a pártpolitika mentén alakult ki, hanem a Nyugat és a Kelet közötti történelmi, kulturális különbözőségek miatt?
– Magyarország és Lengyelország álláspontja fontos számomra. Nem azért, mert baloldali vagy konzervatív, hanem azért, mert helyes. Egyes szlovák politikusok nagy energiát fektetnek abba, hogy kisebbítsék a Magyarország és Lengyelország által kiharcolt megállapodás jelentőségét – mindez csak igazolja azon meggyőződésemet, hogy nagy eredményt értek el. Ha miniszterelnök volnék, ugyanilyen aktívan harcolnék egy ilyen eredményért. Én mindig is arra törekedtem, hogy a Smer-SD a szlovák szociáldemokráciát képviselje. Nem Brüsszelét. Érdeklődésünk középpontjában a munkanélküliség, az életszínvonal, a jó munkakörülmények, a tisztességes megélhetés, az oktatás és az egészségügy állnak. Vannak olyan ügyek, mint a könnyűdrogok legalizálása, az LMBT-jogok, a kötelező kvóták, amelyek számunkra nem jelentenek prioritást.
– Egységes maradhat az EU, amikor ilyen kemény ideológiai harcok zajlanak a tagállamai között?
– Az „egység a sokféleségben” mottónak mindig érvényesülnie kellene: kölcsönös tisztelet, párbeszéd, egyenlőség a kis és nagy országok, a régi és új tagállamok között. Magyarország és Lengyelország vitája az EU-val megterhelő volt, hiszen 1,8 ezer milliárd eurónak a felhasználását gátolta meg, de örültem a végeredménynek, mert azt mutatja, képesek vagyunk az utolsó percben is döntést hozni. Az EU létfontosságú Szlovákiának, hiszen mi is itt élünk.
– Bírálta Igor Matovičot, amiért nem támogatta Magyarországot és Lengyelországot. Úgy fogalmazott, hogy a szlovák miniszterelnök tönkre akarja tenni a V4-együttműködést. Miért gondolja ezt?
– Matovič miniszterelnök úrnak az a célja, hogy az EU ne rá figyeljen, ne a katasztrofális és pusztító belpolitikájának a szempontjaival foglalkozzon. Ha a V4-ek megtámadása az érdekeit szolgálja, akkor örömmel teszi. Az EU-ban sokaknak tetszenek a V4 meggyengítésére irányuló erőfeszítések, mert a V4, ha egységes, nagy dolgokra képes. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a 63 millió emberből álló lakosságot, és ezeknek az országoknak az egyedi tapasztalatait. Szlovákiában számos kormánypolitikus kezd nyíltan agitálni a V4 ellen. Ez egy szűk látókörű megközelítés, amelynek komoly következményei lehetnek Szlovákia EU-n belül elfoglalt pozíciójára.
– Igor Matovičnak ugyanakkor jó a viszonya Orbán Viktorral. A Szlovákiában élő magyaroktól is bocsánatot kért az őket ért múltbéli igazságtalanságokért. Milyennek látja a szlovák–magyar kapcsolatok jelenlegi állapotát ahhoz képest, amikor az ön pártja volt hatalmon 2012–2020 között?
– 2016-ban egy korábban elképzelhetetlen koalíciót hoztam létre a Smer-SD, a Szlovák Nemzeti Párt és a Most–Híd között. A kormány nem csupán kitöltötte négyéves mandátumát, de számos magyar nemzetiségű politikus mondta el nyilvánosan, hogy a Smer-kormányok sokkal többet tettek a magyar kisebbségért, mint amikor a magyar pártok jobboldali koalícióknak voltak a tagjai. Az Orbán Viktorral folytatott párbeszéddel sikerült csillapítani a feszültséget, mert a múltban nem voltak ideálisak a kétoldalú kapcsolatok. 2016-ban és 2020-ban sem volt kampánytéma Szlovákiában a szlovák–magyar ügy, amit jó eredménynek tartok.
