Bezár a templom, beköltözik a buli

Végleg lezárult egy korszak a hagyományos emberi közösségek egyetemes történetében.

Az épített örökség ilyenfajta pusztulása, vizuális környezetünk átrendeződése Európa nyugatabbra fekvő országaiban egyre gyorsuló jelenség. Az anglikán, katolikus, református és más felekezetek egészen döbbenetes nagyságrendben és ütemben kényszerülnek templomaikra lakatot tenni. Mivel egy ilyen építmény rendszerint a település központi részén található, a bezárás mindenkire hatással van, és sokszor a helyi vezetésnek sincs jobb választása, mint hogy a finanszírozhatatlan civil közösségi funkció fenntartása helyett befektetőnek ajánlja fel megvételre.

Vígan gördeszkáznak a tinédzserek a hollandiai Arnhem Szent József katolikus templomában, amelyet a közösség megcsappant száma miatt zártak be. Az egyház nem tudta fenntartani a hatalmas ingatlant, a gyülekezet szétszéledt, bár nagyon sok esetben nem lehet megállapítani, hogy azért esik szét a csoport, mert többé nincs hova összegyűlni, vagy már eleve azért adja el a fenntartó a templomot, mert eltávoztak a hívők. Arnhemben a fűtés, az állagmegóvás, az éves tetőellenőrzés elviselhetetlen terhet rótt az egyházra, ezért döntött a bezárás mellett. Hollandiában van példa arra is, hogy a templomból szupermarket, könyvesbolt vagy kondicionálóterem lesz.

A funkcióváltó templomok egyik jellegzetes példája a glasgow-i Oran Mor egykori szent helye, ahol a vevők kocsmát, viszkibárt és koncertszínpadot rendeztek be tíz éve. A kocsma-templom azóta performerek, zenekarok fellépésének helyszíne. Az auditórium mennyezetét Alisdair Gray híres skót író és művész festette, aki apokaliptikus regényeinek világából örökített meg részleteket freskó formájában. A Honnan jövünk, kik vagyunk, hova tartunk felirattal ékesített festménye ezen a szekularizáció győzelmét hirdető helyen ilyen módon – mint mementót – még felvillantja a modern ember transzcendencia iránti érdeklődését.

A skót egyház hivatalos honlapján hirdeti eladósorba került templomait. A Glasgow melletti Beith városka Szentháromságról elnevezett neogót temploma potom 125 ezer fontért (55 millió forint) találhat új gazdára. A leírás szerint az ingatlan belépővel, hajóval, szentéllyel, sekrestyével, orgonával, déli és nyugati galériával, mellékteremmel és alagsorral büszkélkedik. Egy szigettel arrább, Dublinban egy belvárosi gótikus templomot változtattak turistainformációs központtá, ahol mellesleg rengeteg szuvenírt is árulnak. A kisebb templomok, imaházak abszurd esetben lakóházakká, luxusotthonokká válnak. Példa erre a Manchester központjában álló Szent György-templom, amelynek a tornyában a befektető egy 230 négyzetméteres, kilencemeletes, liftes, pezsgőfürdős luxuslakást rendezett be. A piacon az ilyen otthonok 1 millió fontot (440 millió forint) érnek.

A témával foglalkozó The Wall Street Journal amerikai lap cikke szerint az anglikán egyház évente mintegy 20, a német katolikusok 50 templomot zárnak be. A folyamat Hollandiában van a leginkább előrehaladott állapotban. Egy jelentés szerint a katolikus egyház által működtetett 1600 templom vagy imaház kétharmadát kell szanálni a következő tíz évben, és 700 protestáns templom fog ugyanerre a sorsra jutni négy év alatt. Az anglikán egyház évente húsz templomot zár be. A katolikus egyház Németországban az elmúlt évtizedben 515 esetben járt el ugyanígy. A Pew Kutatási Központ 2010-es felmérése szerint Hollandiában a lakosság 42 százaléka nem tartozik semmilyen egyházhoz vagy nem azonosul semmilyen hitvilággal. Ez az arány öt éve Nagy-Britanniában 21 százalék volt, Németországban közel 25, Franciaországban 28.

Az ingatlanhirdetési honlapok véget nem érő kínálata mellett az interneten ugyanúgy nagy irodalmuk van az elhagyott templomokkal foglalkozó tanulmányoknak. A Future for Religious Heritage (jövőt az egyházi örökségnek) belga civil szervezet rengeteg templommentő programot menedzsel Erdélytől Franciaországig, bár a munkatársak is látják, hogy sok esetben visszafordíthatatlan a folyamat, és fenntarthatatlan projektekhez nem érdemes közösségi gyűjtést szervezni. A civil szervezet legfrissebb jelentése rámutat, hogy egy felmérés szerint az Európai Unió lakosságának 79 százaléka látja úgy, hogy a kontinens és közösségeinek túléléséhez elválaszthatatlanul hozzátartozik a vallási épített örökség megőrzése. A csoport egy egységes európai adatbázis kidolgozásán dolgozik, ennek megszületése talán valamivel hozzájárul a folyamat lassításához.

A Vatikán 2009-ben adott ki nyilatkozatot az elhagyott templomokról. Ezzel egyidejűleg Gianfranco Ravasi bíboros, a Pápai Kulturális Tanács elnöke azt mondta, hogy az egyház nem szeretne bulikat az ilyen sorsra jutott ingatlanokban. A hívek által nem látogatott – és különösebb művészi értéket nem képviselő, valamint csak túl drágán felújítható – templomok eladhatók vagy lebonthatók, de nem alakíthatók át éjszakai szórakozóhellyé. Ravasi megjegyezte, hogy a Vatikán a kérdésben nem adott általános érvényű irányelveket, minden esetben egyedi döntést kell hozni, a templomok sorsáról pedig a nemzeti egyházak püspöki konferenciái hivatottak határozni. Az elnök elismerte, hogy egyes templomok fenntartása túl sokba kerülhet az egyházmegyéknek, mégis a „legnagyobb körültekintésre” intette a szentélyek sorsáról döntő illetékeseket.