Elkövetett azonban egy hibát. Ahogy Csoma Mózes, az ELTE Korea-szakának tanszékvezető-helyettese magyarázza, a phenjani politikai elit Kim Dzsong Il állapotának leromlása idején kötött egy paktumot, melynek értelmében a pártemberek egymást is szemmel tartják, hogy a túl magasra törő államférfiak ne veszélyeztessék a rezsim és az ország stabilitását. Dzsang látványosan figyelmen kívül hagyta ezt a megegyezést, és az elmúlt öt évben minden képzeletet felülmúló módon növelte befolyását. A pártfunkciókon túl katonai rangot kapott, és immár a hadsereg ügyeire is kezdett hatást gyakorolni.
A koreai tanszék oktatója jelzi, a nagybácsi félreállításának módja és a róla szóló hírek írmagjának kiirtása nem új keletű dolog. Az ötvenes évek úgynevezett nagy pereit követően ugyanilyen módon törölték a könyvekből a kegyvesztett káderek neveit. Dzsang esetében annyi a különbség, hogy őt nem csupán a fellelhető dokumentumokból vagy az archívumból száműzték, de még a külföldieknek szóló brosúrákból is kivették a róla készített képeket.
A környezetében dolgozó munkatársak egy része az ügy kirobbanása óta nyomtalanul eltűnt, másokról tudni lehet, hogy megszöktek az országból. Az pedig, hogy a Kínában tevékenykedő észak-koreai üzletkötőket valóban csupán ideológiai szemináriumra rendelték-e haza, vagy ez is csak a tisztogatás része, egyelőre megjósolhatatlan. Friss hír, hogy Dzsang rokonságából több száz ember került büntetőtáborba a kivégzés után.
Csoma szerint a Dzsang-botrány súlyát jól mutatja, hogy szinte azonnal bejelentették a kegyvesztettséget, a rezsim meg sem próbálta eltusolni az ügyet. Kim Dzsong Il idején a hasonló kivégzésekről, eltűnésekről mindig csak hónapokkal, évekkel később érkezett hír.
Vang Ji kínai külügyminiszter Kim Dzsong Un nagybátyjának félreállítása után nem sokkal fontos változásokról beszélt Észak-Korea kapcsán. Ha azt vesszük, hogy a Kim Dzsong Il holttestét a temetésén kísérő hetek közül Dzsanggal együtt már öten „távoztak” a fontosabb pozíciókból, bizony van igazság abban, amit mond. A Fiatal Vezető lassan, de biztosan helyet enged saját nemzedékének a pártelitben. Sok tennivalója ezen a téren már nem akad.
