Háborús övezetté változtatta a G7 Szicíliát

Festői környezet, napsütés és tengerpart. No meg utcán alvó migránsok és egy hadseregre való katona a csúcstalálkozón.

Sokak szerint a tény, hogy Szicíliában rendezik meg a találkozót, más miatt is nagy jelentőséggel bír. Olaszország két részre van szakadva, és a különbség évről évre erősödik: egyfelől ott a fejlődő gazdasági központ, észak, másfelől a jóval elmaradottabb, „csak a turizmusra épülő” dél. A G7-találkozó közeledtével nagyon sok új beruházást valósítottak meg, fejlesztették az utakat, és új látogatóközpontok is épültek. Bár egyesek kritizálták a beruházásokat, mert félő, hogy a találkozó után az új épületek nagy részét nem lehet megfelelően kihasználni, és elenyészik, sokan kifejezetten örültek a fejlesztéseknek. Massimo szerint „ahogyan a világ országainak is össze kell fogniuk, és ennek a csúcsa a G7-találkozó, talán Olaszország két része is közeledik egymáshoz az esemény révén, mert Taormina nemcsak Szicíliát képviseli, hanem az egész országot”.

Nem ennyire pozitív a magát Nikének nevező, negyvenes éveiben járó olasz hölgy, aki 2001-ben a genovai csúcs ellen tüntetett. Szerinte bár a problémák időközben változtak, ez is csak egy formális találkozás, és nem fog megoldani semmit, ahogyan a 2001-es csúcs sem vezetett sehova. Sőt, – folytatja az egykori tüntető – ma már egy rendes, önálló, politikai ideológiára támasztott gondolat sincsen, mindenki egy síkon mozog, aki nem, az inkább el sem jön. Niké 2001-ben sok társával együtt a globalizáció ellen tüntetett attól tartva, hogy emiatt az emberek elvesztik identitásukat, és a rosszabb körülmények között élők helyzete tovább romlik. „Ma is lenne miért, vagy inkább mi ellen tüntetni, de nincs értelme – jegyzi meg keserűen. – A tüntetések, a terrorcselekményekhez hasonlóan, lassan a mindennapok részévé válnak. Párizs után mindenki párizsi volt, ma senki nem manchesteri. 2011-ben még hallgattak a szavunkra, ma már csak arra gondolnak, hogy hány rendőrt kell mozgósítani, hogy ne okozzunk gondot.”