Dél körül kisebb sor alakult ki a ciprusi fővárost kettészakító határ egyik fő átkelőhelyén. Az átjutás viszonylag egyszerű, útlevél bemutatása, kis papírmunka, aztán máris a sétálóutca túloldalán találja magát az ember, az úgynevezett Észak-ciprusi Török Köztársaság területén. Tizenkét évvel ezelőtti nicosiai látogatásomkor ugyanitt még fal állt, mogorva, kék sisakos ENSZ-katonák figyelték a kíváncsiskodó turistákat. Sokat javult azóta a helyzet, de Ciprus kettészakítottsága változatlanul élő probléma. Kisebb elmozdulások időnként történtek a közeledés ügyében, de ezeket rendszerint megtorpanás követte. Hogy most is így lesz-e, még korai lenne megjósolni, a jelek megint biztatók. „Nem illünk a nemzetközi trendbe. Most, amikor a skótok, a katalánok és még annyian mások szakadnának, mi éppenséggel egyesülnénk” – mondja mosolyogva idegenvezetőnk, Effie. Mint meséli, baráti viszonyban van a török oldalon dolgozó kollégáival, akikkel kötelezően találkoznia kell, ha északra visz turistákat. Odaát ugyanis kijelölnek egy helyi idegenvezetőt, aki többnyire csendben van, de elkíséri és végighallgatja a másik országrészből érkező kolléga ismertetőjét.
Nikosz Anasztasziadisz, a Ciprusi Köztársaság államfője és Mustafa Akinci, az önálló államként csak Ankara által elismert Észak-ciprusi Török Köztársaság vezetője legutóbb januárban a svájci Davosban zajló világgazdasági fórumon egy jelképes kézfogás kíséretében beszélt az egyesítésről. Már akkor szóba került a nemzetközi közösség gazdasági-pénzügyi segítsége, ugyanis egyre többen aggódnak amiatt, hogy a föderális állam kiépítése nem lesz olcsó mulatság, és akár újabb válságba is sodorhatja a súlyos krízis után éppen csak talpra álló Ciprust. A nemzetközi szervezetek, így az Európai Unió és az ENSZ igyekszik nyugtatni a feleket. Üzeneteikben rendre hangsúlyozzák, hogy az újraegyesítés olyan pozitív jelzés lenne a befektetőknek, hogy néhány éven belül jócskán megtérülne a szövetségi állam megvalósításának ára.
A döntő kérdés, sikerül-e végül megegyezni egy mindkét fél számára elfogadható formulában. Az ördög ezúttal is a részletekben rejlik, Nicosia Ciprus államiságának keretei között képzeli el az egyesülést, török részről viszont egyfajta új, szövetségi állam születése lenne az ideális megoldás. Nicosiában aggódnak a demográfiai helyzet miatt, hiszen az északi részre sok török költözött át a kontinensről, akik majd állampolgárságért folyamodnának. A ciprusi útlevél értékes, hiszen belépőt jelent az EU-ba. Közben azok a görögök, akik házuk hátrahagyásával kényszerültek menekülésre az északi részről a török hadsereg bevonulásakor, kárpótlást várnak, számukra elfogadhatatlan egy olyan egyezség, amely személyes tragédiájukat semmibe veszi. Görög ciprusiakkal társalogva nem érzékeltem ugyan nyílt törökellenességet, de sokan közülük erősen kételkedtek az északi vezetők szavahihetőségében, az esetleges megállapodás betartásában.
1974. július 15.: a Ciprust Görögországhoz csatolni kívánó Ciprusi Nemzeti Gárda puccsal megdönti Makariosz államfő hatalmát.
Július 20.: a török csapatok partra szállnak Keríniánál, hivatalosan a ciprusi török kisebbség megvédelmezésére.
Július 23.: véget ér a puccs Nicosiában.
Július 30.: Törökország, Görögország és Nagy-Britannia, a ciprusi függetlenség szavatolói „biztonsági övezetet” hoznak létre ENSZ-békefenntartók ellenőrzése alatt.
Augusztus: a török hadsereg ellenőrzése alá vonja a sziget 37 százalékát. Nicosia szerint a konfliktusnak háromezer halottja van.
1983: kikiáltják az Észak-ciprusi Török Köztársaságot, amelyet csak Ankara ismer el.
1996: összecsapások történnek az ütközőövezetben.
2002. november 11.: az ENSZ béketervet nyújt át a két félnek.
2004. április 24.: a ciprusi görögök népszavazáson utasítják el az újraegyesítési tervet.
2008. szeptember 3.: Dimitrisz Hrisztofiasz ciprusi elnök és Mehmet Ali Talat, az úgynevezett Észak-ciprusi Török Köztársaság vezetője újrakezdi a tárgyalásokat az egyesítésről.
2013. május 30.: találkozik Nikosz Anasztasziadisz ciprusi elnök és Dervis Eroglu észak-ciprusi vezető. A következő hónapokban megpróbálnak megállapodni a tárgyalások menetrendjéről.
2014. február 14.: a menetrendről történt megállapodás elfogadása után Anasztasziadisz és Eroglu tárgyalóasztalhoz ül a ciprusi ENSZ-misszió székhelyén.
