„A kézfejeden kevés az izom, sok az ízület. Azokat meg védeni kell, mert az izmot melegíti a keringő vér, ellentétben az ízületekkel. Azt védeni kell. A kötött kesztyű nem szélálló. És pláne nem vízálló. Eddig egy száraz tél volt, de lesz még csapadék. A dekás cuccokkal nincsenek jó tapasztalataim, ami ott van, az nem olcsó, mert ez nem 'sport Tesco'. Viszont az ár-érték arányát ritkán találják el. A síkesztyű nem jó bringázáshoz. Szél- és vízálló, meleg, de a fék meg a váltó kezelése nehézkes a vastagsága miatt. Nem akarok márkát írni, bár azt hiszem, én megvettem a tutit. A helyzet az, hogy téli bringázáshoz téli bringáskesztyű kell. Az szél- és vízálló, meleg, tudod benne használni nyugodtan a féket meg a váltót. És felér a kabát ujjára. Nyilván kétezerért nem lehet jót venni, de kilenc-tízért igen. Ez nem egy szezonra való ruha, és aki pár év múlva is bringázni akar, nem vonítani a fájdalomtól, annak talán megéri. A fentiek vonatkoznak a térdre is, az ugyanis sokkal hamarabb és könnyebben megfázik (egy életre)...” (Laci)
Van egy pajtim, aki szinte oda is biciklizik, ahová a király is gyalog jár. Nevezzük Halnak – ha már a Szamár állatnevet elvitte a bringám… Ez a Hal, mint bő 3,5 millió magyar embör, Facebook-felhasználó, de nagyon helyesen akármivel nem hányja teli a falat.
Hal rájött, vagy még inkább ráérzett, hogy az első testrésze, ami neki a bringán fázni fog (itt már néhányan röhöghetnek…), az bizony a keze. Ezért megköröztette Fácsén a kérdést: „Kesztyűt keresek bringázáshoz a leghidegebb időkre. Ki tud jót ajánlani? Köszi…”
„Bennfentes” bringásnak számít Hal, aktív résztvevője a Magyar Kerékpárosklub pesti életének, gondoltam, végigkövetem a csevegést. Várakozásom beigazolódott, kisvártatva már 17-et számlált a hozzászólások mérője.
A tippek két csoportba voltak oszthatók: drága és bombabiztos; olcsóbb, leleményesebb, de gyengébb. De haladjunk sorban.
Van ugye a „Dekában” speciálisan erre való kesztyű, de Györgyi azt mondja, erre még kell neki a kötött, hogy nyugodt szívvel indulhasson útnak. Hal mindenképpen elkerülné a bajlódást négy kesztyűvel, amire jön a válasz: „Az mocsok drága…”. Az Anna nevű hozzászóló összesepregette minden tapasztalatát, mondván: „Most vettem a Blahán 700-ért vastag gyapjút, ami olyan, mint a piaci kofáknak, a hüvelykujj külön, a másik négy ujjnál pedig le van vágva az első ízületnél, tehát az ujjvégek kilógnak. Erre rá lehet hajtani egy ’zsák’-ot, amitől kétujjas lesz a kesztyű. Hű, bonyolultan magyaráztam, pedig egyszerű. Nekem nagyon bevált, én is bicikliztem vele múlt héten.”
Hal nem tartja magában, nem hisz a kötött kesztyűben, mert nem szélálló – igaza van –, így próbálva a síkesztyűk felé terelni a társalgást. Ekkor fut be egy ajánlat egy 9400 forintos kesztyű linkjéről, ennyit viszont még az életvitelszerűen bicikliző Hal is sokall. Tovább szűkíti a kívánt „kézbeli” kategóriáját; olyan kell neki, ami ráhúzható a kabátujjra – racionális, a menetszél behúzása az alkarba kellemetlen tud lenni.
Befut még egy 5800-as javaslat, de a társalgásból később kiderül, az egy utolsó darab volt a boltban, elvitték. Biztos valami bringás volt.
Hal, lehet, hogy mégsem olyan rossz a kötött kesztyű?!
